Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 3. szám - AZ UNIÓ FELÉ - Horváth Gyula: Regionalizmus és decentralizáció Európában
Regionalizmus és decentralizáció Európában b) Horizontális és vertikális kapcsolatrendszer a területi egységek részvételével (az 1993 utáni modell) Az Európai Közösség legfelsőbb szervei e regionális kezdeményezésekre kedvező választ adtak, 1988-ban az EGK-bizottság mellett Regionális és Helyi Önkormányzati Konzultatív Tanács jött létre, a szubszidiaritás elvének deklarálása egyre több közösségi dokumentumban jelent meg, a bizottság döntés-előkészítési procedúrájába kezdte bevonni a régiókat, mindezt kezdetben azonban igen óvatosan tette, mert a tagállamok egy részében a nemzeti kormányok ellenállása szemmel látható volt. A döntő áttörést a maastrichti szerződés jelentette, 1994-ben megalakult a régiók bizottsága, amely az ágazati és a funkcionális döntés-előkészítő szervekkel azonos hierarchikus szinten már alkalmas a regionális érdekek képviseletére. A gazdasági és a szociális különbségek mérséklésében a támogatási források és a konzisztens regionális fejlesztési programok mellett az unió a jövőben nagy jelentőséget tulajdonít a decentralizált partneri kapcsolatoknak. A tovább egyszerűsítendő döntési mechanizmusban a fejlesztési szereplők között hatékony munkamegosztást kell kialakítani, a döntéseket erőteljesen decentralizálni kell (Agenda 2000). 2. Kelet-közép-európai átalakulás és regionális fejlődés 2.1. Történeti előzmények Míg Európa piacgazdaságaiban a gazdaság reálfolyamatai a nagy fejlődési ciklusok mozgástendenciáinak és a piaci konjunkturális hatásoknak a befolyása alatt formálódtak, az egyes 1998. ősz 11