Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 3. szám - AZ UNIÓ FELÉ - Horváth Gyula: Regionalizmus és decentralizáció Európában
Regionalizmus és decentralizáció Európában Horváth Gyula 1. A regionalizmus térnyerése Európában A területi középszint szerepének felértékelődésében közrejátszó nemzeti és európai gazdasági, politikai és társadalmi változásoknak jól kitapinthatok azok az elemei, amelyek az államigazgatás szervezeti rendszereinek reformlépéseit kikényszerítették, állandó nyomás alatt tartották a hatalmi gépezet központi szervezeteit, újraszabályozásra késztették a társadalomirányítást, a forráselosztás rendjét, mozgatták a decentralizációs folyamatokat. Természetesen az egyes elemek eltérő befolyást fejtettek ki, a területi rendszer különböző alkotórészeinek minőségét és kapcsolati viszonyait különféleképpen alakították át, időbeli megjelenésük is eléggé eltérő volt. Hatásaik azonban mély nyomokat hagytak az intézményrendszerben. A területfejlesztés szubnacionális szereplőinek egyre nagyobb száma, fokozatos megerősödésük, funkcióik gazdagodása az állami intézményrendszer átalakulásával párhuzamosan a centralizált hatalom versenyképes ellensúlyát teremtette meg Európa sok országában. Az önálló regionális hatalomgyakorlás lett az európai politikai szótár legnépszerűbb tárgyszava a XX. század utolsó harmadában. Alább részletesebben elemezzük azokat az okokat, amelyek a regionalizmus kiteljesedéséhez vezető út fontosabb csomópontjait kialakították. 1.1. Az etnikai-kulturális regionalizmus Az e század közepén még erősnek tűnő nemzetállami hatalmi rendszeren az első repedések a regionális etnikai mozgalmak tevékenységének felerősödése nyomán keletkeztek (Esman, 1977 }oó, 1984 Keating, 1988 RokkanUnwin, 1983 Sharpe, 1979). Államfilozófiai szempontból a belga és a spanyol regionális szubkultúrák önállósodási törekvései voltak a leghatékonyabbak, e két ország központosított berendezkedésének megváltoztatását kényszerítették ki. Részleges de a hatalom megosztásának alapvető elemeit intézményesítő sikereket értek el a kisebbségi politikai erők Olaszországban a különleges statútumú régiók kiterjedt jogosítványainak megszerzésében. Ennél csekélyebb de még mindig kitapintható hatásuk volt a szardíniái, a breton és az elzászi mozgalmaknak a francia regionális decentralizációra. Az Egyesült Királyság perifériáin hosszú múltra visszatekintő skót, walesi és északír autonomists 1998. ősz 3
