Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)

1998 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Jordán Gyula: Mao Ce-tung moszkvai tárgyalásai, 1949. december-1950. január

Diplomáciatörténet Sztálin elvtárs: Ebben az esetben elfogadhatónak tartaná-e a következő forgatókönyvet dek­larálni, hogy a Port Artúrról szóló egyezmény a Japánnal való békeszerződés aláírásáig érvény­ben marad, amely után a szovjet csapatokat ki fogják vonni Port Artúrból. Vagy talán javasol­ni lehetne egy másik forgatókönyvet kinyilvánítani, hogy a jelenlegi egyezmény változatlan marad, miközben a csapatokat valójában levonják Port Artúrból. Mi ezekből a forgatókönyvek­ből azt fogadjuk el, amelyik alkalmasabb. Mindkét forgatókönyvvel egyetértünk. Mao Ce-tung elvtárs: Ezt a kérdést alaposan át kell gondolni. Egyetértünk Sztálin elvtárs vé­leményével, s úgy véljük, hogy a Port Artúrról szóló egyezménynek a Japánnal való békeszer­ződés aláírásáig érvényben kell maradnia, amely után a szerződés érvénytelenné válik, és a szovjet katonák távozni fognak. Azonban szeretnénk Port Artúrt a katonai együttműködés egyik színterévé tenni, ahol kiképezhetjük haditengerészeti erőinket. Sztálin elvtárs: Dailan kérdése. Nem áll szándékunkban a Dailanhoz kapcsolódó szovjet jo­gok valamelyikéhez is ragaszkodni. Mao Ce-tung elvtárs: Dailan tehát szabad kikötő marad? Sztálin elvtárs: Mivel fel fogjuk adni ottani jogainkat, Kínának saját magának kell döntenie, Dailan szabad kikötő marad-e vagy sem. A maga idejében Roosevelt ragaszkodott ahhoz, hogy Dailan szabad kikötő maradjon. Mao Ce-tung elvtárs: így a szabad kikötő státus fenntartása Amerika és Nagy-Britannia ér­dekében állna? Sztálin elvtárs: Természetesen. Az egy nyitott kapukkal rendelkező ház. Mao Ce-tung elvtárs: Úgy gondoljuk, hogy Port Artur a katonai együttműködésünk, míg Dailan a kínai-szovjet gazdasági kooperáció bázisa lehetne. Dailanban egész sor olyan vállalat van, melyeket szovjet segítség nélkül nem vagyunk képesek hasznosítani. Egy szorosabb gaz­dasági együttműködést kellene ott kialakítanunk. Sztálin elvtárs: Más szóval, a Port Artúrról szóló megállapodás érvényben marad mindaddig, amíg a békeszerződés meg nem születik Japánnal. A békeszerződés aláírása után a megállapo­dás érvénytelenné válik, és orosz részről kivonják a csapatokat. Pontosan foglaltam össze az ön gondolatait? Mao Ce-tung elvtárs: Igen, alapvetően így van, pontosan ez az, amit szerepeltetni szeretnénk az új egyezményben. Sztálin elvtárs: Engedjék meg, hogy a tárgyalást a KCSZSD kérdésével folytassuk. Becsüle­tes kommunistaként mondja meg nekünk, hogy vannak-e itt önöknek fenntartásaik? Mao Ce-tung elvtárs: A legfontosabb, hogy az új szerződés szögezze le, hogy a közös üzemel­tetés s igazgatás a jövőben is folytatódni fog. Az igazgatást tekintve azonban ebben az esetben Kínának kellene vezető szerepet játszania. Szükséges lenne továbbá megvizsgálni a megállapo­dás időtartama lerövidítésének kérdését, s meghatározni mindkét oldal beruházásainak mér­tékét. Molotov elvtárs: A feltételek, melyek két érdekelt állam vállalkozásánál az együttműködést, a közös igazgatást szabályozzák, általában mindkét fél számára egyenlő részvételt biztosítanak, úgyszintén érvényes ez az igazgatósági pozíciók változásaival járó kinevezésekre. A korábbi egyezményben a vasút igazgatása a szovjetekhez tartozott úgy gondoljuk azonban, hogy a jö­vőben az igazgatási funkciókat felváltva kell gyakorolnunk. Egy ilyen váltás mondjuk két-há- rom évente történne. 112 Külpolitika

Next

/
Oldalképek
Tartalom