Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Jordán Gyula: Mao Ce-tung moszkvai tárgyalásai, 1949. december-1950. január
Diplomáciatörténet Kínai Népköztársaság létrejötte előtt tartózkodott Moszkvában. (A jegyzőkönyvben ezért is esik szó a kereskedelmi küldöttségként való legalizálásról.) Liu látogatása során a küldöttség részletes írásos beszámolót is kikészített a kínai helyzetről, a szovjet-kínai viszonyról, amit az SZKP PB július 11-i ülésén a kínai küldöttség részvételével megvitatott.6 A másik két dokumentum a Mao és Sztálin 1949. december 16-i és 1950. január 22-i tárgyalásáról készült jegyzőkönyv. Az eredeti dokumentumok az Orosz Föderáció Elnöki Levéltárában találhatók, és angolra fordított szövegüket a Woodrow Wilson International Center for Scholars által kiadott Cold War International History Project Bulletin 1996/97, 6-7. számában (5-9. o.) tették közzé. A kettős fordítás (oroszról angolra, majd magyarra) rejthet magában bizonyos veszélyeket, de alapvető tartalmi eltérést nem eredményezhetett.7 A Mao-Sztálin-megbeszélések jegyzőkönyve tulajdonképpen semmi szenzációsat nem tartalmaz, holott ahogy az már ilyen esetekben lenni szokott, számos mítosz terjedt el e tárgyalásokról. Az egyik ezek közül, hogy az első formális fogadást leszámítva Sztálin hetekig nem tárgyalt Maóval, aki így állítólag kétségek között vergődött a várható témákat és azok lehetséges kimenetelét tekintve. Ezzel szemben a jegyzőkönyvből kiderül, hogy már az érkezés napján részletes tárgyalást folytattak, érintve minden lényeges kérdést, amik aztán részét képezték a szerződésnek és a hozzá kapcsolódó egyezményeknek. A két tárgyalás időben is sor került rövid találkozókon gyakorlati kérdések megbeszélésére (pl. tanárok Kínába küldéséről), nem szólva a december 21-én, Sztálin 70. születésnapján tartott ünnepségekről. Egy másik ilyen részlet, ami szinte biztosan elhangzott a témáról szóló előadásokon, hogy Sztálin egyik első kérdésként azt szegezte volna Maónak: Ön marxista? Amire Mao állítólag valami olyasmit felelt, hogy igyekezett azzá válni, de elsősorban a gyakorlat során stb. Nos, ennek sem leljük nyomát a jegyzőkönyvekben, de az utóbbi időben napvilágra került számos dokumentum egyikében fellelhetjük ennek a történetnek a magvát: közzétették a Szovjetunió pekingi követe, P. F. Jugyin 1956. március 31-én Maóval folytatott beszélgetéséről készült feljegyzés szövegét.8 Mao ekkor a Komintern időszakáig visszanyúlva elemezte Sztálin és a KKP viszonyát, felsorolva a Sztálin által elkövetett hibákat és tévedéseket. A beszélgetés során említette meg Jugyin, hogy több PB-tag jelenlétében Sztálin neki tette fel az ominózus kérdést, amire ő igenlő választ adott, és ezt megnyugvással fogadta Sztálin. Mao erre jogosan jegyezte meg, hogy önmagában a kérdés felvetése is jelezte Sztálin bizalmatlanságát a kínai kommunisták iránt.9 A dokumentumok tehát ebből a szempontból is segítik pontosítani a tényeket, a mítoszok helyébe a sokszor kevésbé színes valóságot állítva. A tárgyalások körüli feltételezések elterjedéséhez részben maga Mao is hozzájárult azzal, hogy a későbbiekben visszatérően arról beszélt, hogy milyen megpróbáltatásokat és megalázást kellett elviselnie a látogatás és a tárgyalások során. A jegyzőkönyvek tárgyszerű hangvételéből ez nem olvasható ki, és a megelőző táviratok bizalmas és jórészt harmonikus viszonyt sejtető tartalma is cáfolja ezt, de az például valóban feltűnést keltő, hogy a tárgyalások során Sztálin milyen makacsul hozta elő újra és újra Mandzsúria, Hszincsiang, Port 100 Külpolitika
