Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - POLITIKAELMÉLET - Nagy Péter: Nemzetbiztonság az információs korszakban
Nagy Péter C) A támadó kiléte ismeretlen: Jóllehet az Egyesült Államok hírszerzése jelzi az agresszor ellenséges katonai szándékát, de továbbra sincsenek megbízható információk arra vonatkozóan, hogy ki áll az események mögött, amelyek aláásták az ország képességét, hogy a fenyegetésekre ellenlépésekkel válaszolhasson. D) A feladat: Ezen a ponton a RAND információs hadviselési gyakorlat résztvevőinek a következő kérdést tették fel: „Ön szerint mit kellene tennie a főparancsnoknak? A főparancsnok ötven percet vár a cselekvési alternatívákat tartalmazó memorandumra." A stratégiai információs hadviselés szimulációjának egyik legfőbb tanulsága az volt, hogy a globális világhálózat létrejöttével, általánossá válásával és további terjedésével, az egyének elektronikus összekapcsolódásával a kibertérből kiinduló fenyegetések transznacionálissá váltak. Ennek következtében, mivel egy államnak sincs szuverenitása a kibertér fölött, hatékony közös stratégiát kell megvalósítaniuk érdekeik védelmében. Számos állam eddig is szorosan együttműködött a közös biztonsági problémák megoldásában, az idő azonban megérett arra, hogy a kormányok a nemzetközi információs biztonság területén is kezdeményezéseket tegyenek. A stratégiai információs hadviselés jellegzetességei Alacsony költségek. A hagyományos fegyverrendszerekhez képest az információs hadviselés viszonylag olcsó beruházást igényel, s a ráfordított költségek gyorsan megtérülnek, csak számítógépes szakértelem és a legfontosabb hálózatokhoz való hozzáférés szükséges hozzá. Steel és Schwartau becslései szerint az Egyesült Államok „információs törmelék"-ké változtatása - a hagyományos fegyverekhez képest - rendkívül olcsó, már 1 és 100 millió dollár közötti ráfordítás is elegendő hozzá. Költségeit tekintve a harmadik világ országai számára is vonzó lehet, hiszen - az első és a második világ államaihoz hasonlóan - nekik is megvan az a lehetőségük, hogy más államok információs infrastruktúrájában kárt okozzanak. A globális hálózatokat nemcsak az államok, hanem nem állami szereplők is, azaz különböző csoportok, sőt még egyének is megtámadhatják és megsemmisíthetik. Az államokat fenyegető potenciális ellenfelek széles körű lehetőségekkel rendelkeznek, ami csak tovább bővül a jóval komplexebb rendszerek fejlesztésével és a működtetésükhöz szükséges ismeretek elterjedésével. Nincs helyhez és időhöz kötve. A korai figyelmeztető rendszerek az információs hadviselést nem jelzik előre, nem lehet tudni, hogy az már folyamatban van-e, ezért mindig számítani kell rá, ami nagyfokú paranoiát okoz. Egy tengerentúli távolsági telefonhívást semmilyen radar sem fog be, de már egy telefonhívás is nagyobb pusztítást vihet végbe, mint tucatnyi, bombákat szállító repülőgép. A Világkereskedelmi Központban végrehajtott terrorista robbantás - becslések szerint - több mint egymilliárd dollár kárt okozott, ami a fizikai károk értékénél lényegesen nagyobb. Bár egy jól megtervezett információs hadviselés összehangolása esetleg éveket vehet igénybe, de azonnal is bekövetkezhet, egy ilyen támadás tervei80 Külpolitika
