Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)

1998 / 2. szám - FRANCIA KÜLPOLITIKA - Szemlér Tamás: Franciaország Európa-politikája az ezredfordulón

Szemlér Tamás

Jegyzetek

1 Az európai integráció előzményeiről bővebben 1. pl. Halm-Kőrösi (1996), 18-23. o.

2 A bizalmatlanság meglétét jól példázza a francia ötletként felmerült, később francia parlamenti támogatás híján elbukott Európai Védelmi Kezdeményezés - a 3. fejezetben részletesebben is tárgyalandó - sorsa is.

3 Ezekre példaként hozhatók fel az EK (majd az EU) sikertelenségének egyes esetei kül- és biztonságpolitikai téren, az intézményrendszer működésének egyre nehézkesebbé válása a tagországok számának növekedésével párhuzamosan, illetve a közös agrárpolitika eredeti célkitűzésének (a megfelelő ellátás biztosítása) fokozatos elhalványulása, illetve a termelés korlátozásával egyes esetekben egyenesen ellenkezőjére fordulása. E felsorolást feltétlenül ki kell egészíteni a kilencvenes évek elejétől egyre reálisabb perspektívaként jelentkező keleti kibővítéssel; ennek a francia Európa-politikában betöltött szerepével a 2. fejezetben foglalkozunk majd.

4 Ennek igen szemléletes példája volt, amikor Francois Mitterrand 1989. november 3-án - hat nappal a berlini fal leomlása előtt - Bonnban a következőt nyilatkozta: „Ahogy a dolgok mennek, meg lennék lepve, ha tíz éven belül egy új európai struktúrával kellene szembenéznünk", in: Gazdag (1997), 26. o.

5 Ezt jól példázza, hogy csak 1996-ban került sor arra, hogy Jacques Chirac kilátásba helyezte Kohl kancellárnak a 400 kilométer hatótávolságú, 80 kilotonnás atomrobbanó-töltettel szerelhető (igaz, azoktól elkülönítve tárolt) Hades rakéták megsemmisítését, 1. Pirityi (1997), 77. o.

6 A francia felfogás történelmi gyökereivel és annak a német hagyományoktól való eltérésével részletesen foglalkozik Johannsen (1997).

7 A problémák megoldását nehezíti, hogy egyes, akár alapvető fontosságú fogalmakat az egyes országokban különbözőképpen értelmeznek. Jó példa erre a szubszidiaritás fogalma, amelyet a franciák hajlamosak elsősorban a nemzetállam szerepének növelése érdekében felhasználni; ezzel szemben a németek annak teljes (egészen a helyi szintig terjedő, a német történelmi hagyományoknak és a jelenlegi államberendezkedésnek megfelelő) értelmezését szorgalmazzák. Természetesen ebben a kérdésben sem csak e két ország álláspontja között van eltérés.

8 A kibővítéssel kapcsolatos francia gazdasági érdekeket részletesen a 2. fejezetben tárgyalom.

9 A kilencvenes évek előtti időszak, illetve a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóját jellemző francia Közép- és Kelet-Európa-politika bemutatásánál jelentős mértékben támaszkodtam egy korábbi tanulmányomban nyújtott rövid áttekintésre, 1. Szemlér (1997), 35. o. A kérdéskörrel részletesen foglalkozik Romer-Schreiber (1996).

10 A franciák igen csalódottak voltak, amikor 1991 júniusában Václav Havel, az akkor még egységes Csehszlovákia elnöke ezt egyértelműen az értésükre adta. Ennek fényében a párizsi charta 1990. novemberi aláírása, amelyet a francia diplomácia sikerének könyveltek el, inkább csak szimbolikus jelentőségű, 1. Romer- Schreiber (1996), 84-85. o.

11 Itt kell megjegyezni, hogy a Szovjetunió, illetve Oroszország a francia külpolitika számára mindig külön kategóriaként létezett, elsősorban biztonságpolitikai szempontokat szem előtt tartva. Ez ma is igaz, s mivel az EU keleti kibővítésében Oroszország belátható időn belül közvetlenül nem érdekelt, a franciák Oroszországgal kapcsolatos álláspontját a 3. fejezetben tárgyalom.

12 Az óvatossághoz jelentős mértékben hozzájárult a franciák Közép- és Kelet-Európával kapcsolatos általános ismereteinek átlagosan igen alacsony szintje. A kereskedelem és a közvetlen külföldi befektetések alakulásáról 1. Szemlér (1998), 1-3. o.

13 A nagyvállalatok túlsúlyához a francia külgazdasági kapcsolatokban a kisvállalatok általánosan tapasztalható passzivitása mellett az is hozzájárult, hogy előbbiek mindmáig könnyebben vállalhatják fel e kevésbé ismert, ezért kockázatosabbnak tartott térségben végrehajtott beruházások rizikóját. Hogy azért ők is óvatosak, azt bizonyítja a francia vállalatok alacsony részesedése a zöldmezős beruházásokból. Ezzel kapcsolatban 1. Szemlér (1998), 4-5. o.

42

Külpolitika