Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - FRANCIA KÜLPOLITIKA - Szemlér Tamás: Franciaország Európa-politikája az ezredfordulón
Szemlér Tamás A franciák mind Európán belüli okokból, mind Európa világpolitikai és mezőgazdasági szerepének növelése miatt érdekeltek a fenti lépések megtételében. Éppen ezért várható, hogy az elkövetkező évek francia külpolitikája az elemzésben leírtak szellemében alakul majd. Európának a világban betöltött szerepe természetesen a különböző részterületeken elért eredményeknek, illetve az Európát ért különböző természetű kihívásokra adott válaszok sikerességének függvényében alakul majd. Ebbe beletartoznak a gazdasági, politikai és katonai érdekérvényesítés kérdései éppúgy, mint az EU elmélyítésével és kibővítésével kapcsolatos problémák. Mi több, e kérdések számos tekintetben összefüggnek egymással. Amennyiben a francia külpolitika ezt felismerve képes megfogalmazni Franciaország és Európa érdekeit - s ne feledjük, hogy ilyen fellépésre már volt sikeres példa a GATT/WTOtárgyalások esetében -, úgy reális lehetősége van arra, hogy továbbra is eddigi szerepvállalásához méltó tényezője legyen a nemzetközi kapcsolatoknak. 5. Következtetések A második világháború utáni időszakban az európai integrációba való bekapcsolódás Franciaország számára gazdasági, politikai és biztonsági szempontból egyaránt szükségszerűségként jelentkezett. Az adott helyzetben Franciaország számos esetben ki tudta használni a második világháború utáni Nyugat-Európában kiváltságos helyzetét: egyértelmű politikai vezető szerepre tett szert az integrációs folyamatban, ennek révén képes volt az újjáéledő német gazdasági hatalom ellensúlyozására, s a tágabb nemzetközi porondon is legalább részben alá tudta támasztani nagyhatalmi illúzióit. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján bekövetkezett világméretű politikai változások következtéiében azonban olyan környezet alakult ki, amelyben a francia külpolitika a korábbi módon már nem működhetett hatékonyan. A jelen tanulmányban megvizsgált - az ezredforduló francia Európa-politikájának prioritásaihoz kapcsolódó - témakörök elemzéséből adódó legfontosabb következtetésünk az lehet, hogy a megváltozott helyzetre, csakúgy, mint az ötvenes években, most is csak a franciák európai és nemzetközi beágyazódása lehet megfelelő válasz. Ez a beágyazódás azonban - az eltelt négy évtized integrációs fejlődésén alapulva - a korábbiakhoz képest minőségileg új integrációs keretekben kell, hogy megtörténjen. E keretek létrehozását célozzák a maastrichti szerződésben foglaltak, az európai integráció szerepének és jellegének alapvető átalakulásához, azon belül az új dimenziók megjelenéséhez azonban a mélyítés mellett a bővítés is szorosan hozzátartozik. A franciák nemzetközi szerepvállalása a jövőben az eddiginél is szorosabban összefügg Európa egészének a világban betöltött gazdasági, politikai és katonai szerepével. Az Európa-politika (amely a kilencvenes évek eleje óta valóban Európa egészére vonatkozhat) jelentősége ezért a korábbinál is nagyobb fontosságú mind Franciaország, mind pedig Európa egésze számára. A francia Európa-politikai fő kérdései adottak, a legfontosabb relációk - német-francia, amerikai-francia, amerikai-európai kapcsolatok - nem változtak. A kérdé40 Külpolitika
