Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1998 (4. évfolyam)
1998 / 2. szám - FRANCIA KÜLPOLITIKA - Philippovich Tamás: magyarország párizsi szemmel: Közép-Európa helye a francia külpolitikában
Magyarország párizsi szemmel: Közép-Európa helye a francia külpolitikában Philippovich Tamás z első világháború után a győztes Franciaország értelmiségi körei és politikai elitje meg volt arról győződve, hogy az új európai „rend" szavatolja a békét, az igazságosságot és a biztonságot - ettől eltérő nézeteket vallott a miniszterelnöki posztról 1922-ben távozó Aristide Briand és Maurice Paleologue, a külügyminisztérium akkori főtitkára, aki 1921-ben be is fejezte diplomáciai pályafutását. Úgy gondolták, hogy a kisantant létrehozása mint a francia külpolitika legnagyobb sikere, a túlzottnak tartott és elkeseredett magyar tiltakozások ellenére is megoldja a közép-európai és balkáni nemzetiségi kérdéseket. A következő évtizedben a revizionista törekvések Magyarország külpolitikáját Mussolini és Hitler felé irányították, ami megerősítette hitükben a francia vezető rétegeket, és ez határozottan tükröződött a közép- és felsőfokú oktatás szellemében. Ez a szellemiség még a második világháború után sem változott meg, és kihatott Pompidou, Giscard d'Estaing és Mitterrand elnökök politikai nézeteire is. (De Gaulle hajlamos volt a Párizs környéki békékről és azok következményeiről kritikusan vélekedni, bár nem tért ki részletesen ezekre a problémákra.) A francia politikai erőket 1945 táján túlságosan lefoglalták saját belső ügyeik és az indokínai háború, így körükben nem keltett nagy figyelmet az 1945. novemberi szabad magyar választás és a magyar kommunista párt veresége, amelyre angolszász politikai körökben jobban fölfigyeltek. Mégis az 1947-es békekonferencián a franciák által bemutatott térkép volt a számunkra az összes változat közül a legkedvezőbb, köszönhetően annak, hogy a második világháború utáni időszak két kiemelkedő politikusa, Robert Schuman és Georges Bidault az akkori magyar nagykövet Auer Pál és egy - a közép-európai és balkáni viszonyokat kivételesen jól ismerő - magas rangú külügyminisztériumi tisztviselő hatására elfogadták azt a megállapítást, hogy Magyarország 1920-as határai nem esnek egybe az etnikai határokkal, ezért nem kellene a békekötéskor ezekhez a határokhoz visszatérni. (Javaslatukban egy 22 000 négyzetkilométeres határkiigazítás szerepelt a Partium irányában, de ez éles ellenzésre talált a Szovjetunió részéről. Franciaország tekintélye nem volt elegendő, az amerikaiak és az angolok pedig elfogadták a Szovjetunió tiltakozását.) 1998. nyár 3
