Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - DOKUMENTUM - Sz. Bíró Zoltán: Kelet-Közép-Európa és Oroszország érdekei
Kelet-Közép-Európa és Oroszország érdekei A negyedik jelentés A „Kelet-Közép-Európa és Oroszország érdekei" c. dokumentum az 1992-ben alapított, (nem kormányzati) Kül- és Védelempolitikai Tanács negyedik nagyszabású jelentése. A tanács első, az orosz külpolitika stratégiájának alapjait lefektető elemzése 1992 augusztusában, míg második, hasonló tárgykörű tanulmánya 1994 májusában készült el, és került a nyilvánosság elé. Az Oroszország és a NATO kapcsolatát elemző harmadik jelentés nyilvános vitáját pedig 1995 májusában tartották meg. A mintegy háromtucatnyi befolyásos politikust, kül- és biztonságpolitikai szakértőt és sikeres vállalkozót egyesítő tanács jelentései fontos szerepet játszottak és játszanak az orosz külpolitika stratégiai megformálásában. A tanulmányok helyzetértékelő fejezetei és megállapításai feltűnően józanok és mértéktartóak, politikai ajánlásai pedig láthatóan hatással vannak mind a szélesen vett politikai elitre, mind a kormányzati apparátusra. A tanács tekintélyét jól mutatja, hogy 1996 márciusában, rövid moszkvai látogatásakor Solana NATO-főtitkár is időt szakított arra, hogy találkozzék a tanács tagjaival, és megvitassa velük a NATO- bővítés és a katonai szervezet Oroszországgal kapcsolatos magatartásának alakulását. A tanács első, 1992-es jelentésének az volt a legfeltűnőbb jegye, hogy már ekkor előre jelezte: Oroszország akár már rövid távon is elszigetelődhet. Az előrejelzés ekkor még több vonatkozásban elég homályos volt, olyannyira, hogy a NATO esetleges keleti irányú bővítése mindössze egy lakonikus megjegyzés erejéig került bele a jelentésbe. Persze az is igaz, hogy a kelet-közép-európai térség Moszkva számára ebben a periódusban radikálisan veszített stratégiai jelentőségéből. Az 1992-es tanulmány az intenciók és kritikák szokatlan, az „augusztusi köztársaság" korai korszakára egyáltalán nem jellemző kombinációjával állt elő. Egyfelől továbbra is rendkívül önkritikus volt a gazdasági, politikai és katonai tényezők számbavételekor („Oroszország gazdasági középhatalom"), s ennyiben folytatta a radikális „demokrata" hagyományt; másfelől viszont a nemzeti érdekekre igen határozottan hivatkozott, s ennyiben szakított a demokrata tábor nyugatos romantikájával. Az 1994-es jelentés az elszigetelődés homályos előrejelzését meghaladva az izoláció katonai dimenzióit tolja előtérbe. A kelet-közép-európai térség államainak az 770 Külpolitika
