Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Horváth Gábor: Egység és megosztottság: az euroatlanti kapcsolatokról a Marshall-terv 50. évfordulóján
Egység és megosztottság: a Marshall-terv 50. évfordulóján Ebben az időszakban az amerikai nemzetbiztonsági és külpolitikai stratégia alapjává vá\t feltartóztatást politika lehetővé tette s egyben indokolta is egy olyan nagyszabású amerikai támogatási program megvalósítását, amely túlnyomó részben segélyekre és nem kölcsönökre épült. A Marshall-tervet és az amerikai kormányzatnak az Egyesült Államok külpolitikájával, s azon belül Európa-politikájával kapcsolatban eltérő nézeteket valló körei egyaránt elfogadhatónak találták. Az idealisztikus elvekből kiinduló, bőkezű támogatást szorgalmazó liberálisok számára az európai emberi problémák orvoslása, míg a reálpolitika hívei számára a kommunizmus továbbterjedésének feltartóztatása tette elfogadhatóvá. Mindkét nézetrendszerben, bár eltérő módon, az európai gazdasági helyreállítás foglalta el a központi helyet. A Marshall-terv megvalósítása során visszatérően jelentkeztek az európai (és ázsiai) hatalmi erőegyensúly visszaállításával és a két nagyhatalom érdekszféráinak elhatárolásával kapcsolatos amerikai külpolitikai érvek. Marshall külügyminiszter 1947 novemberében - a Marshall-terv meghirdetése után - azt hangsúlyozta, hogy Európában egy önálló gazdasági, politikai és katonai hatalmi központ, egy „harmadik erő" létrehozására van szükség, amely nem az Egyesült Államok közvetlen hatalmi befolyása alatt áll. Az amerikai közvéleményben továbbra is érvényesülő izolacionista nézetek miatt az Egyesült Államok nagyarányú nemzetközi szerepvállalásának egyöntetű támogatottsága a Truman-doktrína meghirdetése és kongresszusi jóváhagyása után is kétséges volt, ami az európai integrációs folyamatok további bátorításához vezetett. Marshall külügyminiszter új koncepciója valójában a szakértők körében már régóta hangoztatott véleményeken alapult. Közöttük George F. Kennannak, a külügyminisztérium Politikai Tervező Részlege vezetőjének önálló hatalmi centrumok globális kialakítására vonatkozó nézeteit tekinthetjük irányadónak. Európában a „harmadik erő" a gazdasági helyreállításhoz szükséges együttműködés mellett a Szovjetunió feltartóztatásának célját is szolgálta. A gazdaságilag és katonailag legyengült (Nyugat-)Európa a Szovjetunió iráni, közel-keleti, görögországi és törökországi terjeszkedésének esetleges nyugatra tolódásától is tartva kedvezően fogadta és üdvözölte az amerikai elképzeléseket. Erre utalt Marshall külügyminiszter 1947-ben, amikor Európa helyreállítását „közös európai és amerikai érdeknek" nevezte. 1948-49-re azonban már pontosan láthatóvá vált, hogy a Marshall és Kennan (és mások) által elképzelt önálló, független és prosperáló Európa nem jött, és nem jöhet létre. A keleti szovjet fenyegetéstől való félelem és a nyugati gazdasági helyreállítás éppen csak megkezdődött folyamata olyan együttes politikai, gazdasági és részben pszichológiai kihívást jelentett a háborús pusztításokon még felül nem kerekedett európai országok számára, amelyre csupán az Európán belüli együttműködés erősítése és külső nagyhatalmi (amerikai) támogatás megszüntetése nem nyújtott reális alternatívát. Ez tovább erősítette - az európai perifériákon egyre határozottabb szovjet törekvések mellett, az ázsiai kínai kommunista befolyás szélesedésével 1997. tavasz 93
