Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Vörös Imre: Az Európai megállapodás magyar bírósági alkalmazása
Az Európai megállapodás magyar bírósági alkalmazása soha nem tették közzé; hogyan kötelezzék akkor ezek az egyezmények közvetlenül a magyar állampolgárokat, hiszen enélkül transzformációról a szakkifejezés nemzetközi jogi jogdogmatikai értelmében (ld. fent I. 12. b) pont) nem lehet beszélni (Bragyova 223, 225. o.). Utalnak a 7. § (1) bekezdése első és második fordulatának - az Alkotmánybíróság által egyáltalán nem értékelt - eltérő szóbangzatára: a nemzetközi szokásjogra vonatkozó „elfogadja" - igével a második fordulatban a belső és a nemzetközi jog összhangjának megteremtésével kapcsolatban a második fordulat a „biztosítja" - igét használja, ami sokkal enyhébb követelmény, mint a transzformációt sugalló „elfogadja" kifejezés (Bragyova 220-221. o.). Ugyancsak Bragyova szedi ízekre (226-231. o.) a határozatnak a nemzetközi jog jogforrási hierarchiájában elfoglalt helyével kapcsolatos „szófukar", és „ellentmondásos" álláspontját, kiemelve: ennek alapján nem dönthető el, hogy nemzetközi jogi kötelezettség alkotmányellenessége esetén melyik norma előzi meg a másikat. (Ez a probléma az EM alkalmazásának kapcsán is felmerülhet, mint ahogyan az Alkotmánybíróság gyakorlatában fel is merült az EM 62. §-ának alkotmányellenességét állító indítvány kapcsán - 4/1997 (I. 22.) ABh, Magyar Közlöny, 1997. 1. sz. 10. o.) Nagy azt kifogásolja, hogy az Alkotmánybíróság olyan nemzetközi jogi normákat tekint „általánosan elismertnek", „kétségkívül a nemzetközi szokásjog részei"-nek (Indokolás V. 1. pont), amelyek az államoknak csak kis részét kötelezik, egyetlen esetre szóltak, márpedig a kogens nemzetközi jogi norma jellemző vonása annak univerzalitása, azaz olyan, amelyet a nemzetközi közösség egésze hozott létre (Nagy 275. o.). Felróják az „éles szakmai kritikák" (Bodnár 1. 22. o.), hogy az Alkotmánybíróság 53/1993 (X. 13.) AB határozata az adopciót - az angol szakkifejezést félreértve - tévesen „adaptáció"-nak fordítja (Bragyova 218.), így nem csodálható Bodnár végkövetkeztetése: „Az Alkotmánybíróság... nemzetközi jogi dogmatikai alapok hiányában hozta meg határozatát" (Bodnár 1. 22. o.).16 Bragyova fel is veti azt a különbséget, amely az Alkotmánybíróság határozatának egyfelől kötelezőként, másfelől helyesként történő elfogadása között fennáll (217.). b) Nem hozott érdemi változást az Alkotmánybíróság 4/1997 (I. 22.) AB határozata sem (Magyar Közlöny, 1997.1. sz. 10.). A határozat az EM 62. §-a alkotmányellenességével kapcsolatban - előkérdésként - a már ratifikált nemzetközi szerződés alkotmányossági vizsgálatával kapcsolatos alkotmánybírósági hatáskör kérdésében foglalt állást, megismételve az 53/1993 (X. 13.) ABh ratio decidendijét (Indokolás 5. pont). Bár a határozat korrigált néhány tévedést (pl. az adaptáció helyett most már „adopció" szerepel - Indokolás II. 7. pont), a dogmatikai alapkérdések tekintetében megismétli a korábbi álláspontot: aligha számíthat tehát a nemzetközi jogi szakirodalom megértő pártfogására (annál kevésbé, mivel az Alkotmánybíróság - a kife1997. tavasz 65
