Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Kádár Béla: A keleti kibővülés és a magyar stratégia
A keleti kibővülés és a magyar stratégia sére, amelyek az eddigi tapasztalatok szerint minden elmaradottabb tagországban elősegítették a gyorsabb ütemű felzárkózást, korszerűsödést. A magyar stratégiai érdekek megfogalmazása viszont arra is választ ad, hogy Magyarország nem lehet érdekelt egy olyan csatlakozásban, amely nem javítaná a külső erőforrásszerzés és a mezőgazdasági termékek piacra jutásának feltételeit, az ország érdek-képviseleti lehetőségeit az európai döntési struktúrákban. Felkészülés a teljes jogú tagságra Ez ideig még nem alakult ki az EU keleti kibővülésének menetrendje, nem tisztázott, hogy a kormányközi konferencia befejeződését követően valamennyi társult ország közösen vonul-e fel a tárgyalási rajtvonalra, ún. családi fotó készül-e, vagy az unió a tárgyaláskezdet előtti szelektálás módszerét alkalmazza, s a csatlakozás első körébe kerülő országokat „Európa-értettségük", csatlakozási hozományuk alapján kiválasztja. Az viszont ma is előre látható, hogy mind az Európai Unió, mind az új tagországok szempontjából a csatlakozás költségeinek, előnyeinek hátrányainak nagyságrendjét a csatlakozás időpontjára elért Európa-érettség, felkészültség szintje dönti el. Az 1993-as koppenhágai csúcs a majdani csatlakozás feltételeként határozta meg a demokratikus és alkotmányos államrendet, az intézményes stabilitást, a működő piacgazdaságot, valamint az egyértelmű elkötelezettséget a csatlakozás pótlólagos kötelezettségeinek vállalására. E laza keretfeltételek alapján szinte valamennyi társult ország Európa-érettnek nyilváníthatja magát, illetve politikai döntés esetén teljes jogú tagként felvehető. Valamennyi társult ország joggal hivatkozhat európai történelmi beágyazottságára. Magyarország különösképpen hivatkozhatna arra, hogy közvetve az európai együttműködés és az Európai Unió katalizátora, közvetett alapító tagja, hiszen az 1956. évi magyar nemzeti forradalom nyomán egyértelművé vált szovjet hatalompolitika felgyorsította az előkészületeket az 1957. évi római szerződés aláírására, az államhatárok 1989. évi megnyitása a keletnémet turisták számára pedig előre jelezte, serkentette a szovjet birodalmi rendszer összeomlását, a nemzetközi és európai erőtér átrendeződését, s az 1989. decemberi máltai megállapodás nyomán felsejlő amerikai-orosz nemzetközi hatalmi kondomíniumra adott, az 1991. évi maastrichti megállapodásban megfogalmazott európai választ. Vélt vagy valóságos történelmi érdemekre, múltbeli erkölcsi-politikai tényezőkre azonban aligha lehet Európa-politi- kai reményeket alapozni. A keleti kibővülés költségeit s ésszerű menetrendjét persze mégis befolyásolja majd a történelmi örökség. A csatlakozás könnyebb, gyorsabb, olcsóbb lesz azokban az országokban, ahol történelmileg jelent volt az antik kultúra, a római vagy szász jog, az alkotmányos monarchia, a gótika, a reneszánsz, a protestantizmus, a szerves úton fejlődő piacgazdaság, hiszen mindezen előfeltételek hiányát néhány éven belül le1997. tavasz 55
