Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - A CSENDES-ÓCEÁNI TÉRSÉG - Csaba Gábor: Az Egyesült Államok a csendes-óceáni térségben. Egy XX.század végi stratégia körvonalai
Az Egyesült Államok a csendes-óceáni térségben tálán és megalázó békével létrehozott robbanásveszélyes helyzet elvetette az emberiség eddigi legnagyobb tragédiájának magvait. Hasonló átalakulás jellemzi az Egyesült Államok külpolitikáját, hiszen a megváltozott nemzetközi környezetben a mára egyedülivé vált és ugyanakkor meggyengült szuperhatalomnak, amelyet a kétpólusú szembenállás megszűnése idején egyesek szívesen láttak volna a világ csendőrének (globo cop) szerepében, súlyos külpolitikai választásokat és döntéseket kell meghoznia. Találóan festi le Theodore C. Sorensen a helyzetet, amikor azt írja, hogy a Clin- ton-kormány „egymásnak ellentmondó útjelző táblákkal szegélyezett útkereszteződéshez érkezett, és elavulttá vált térképek alapján igyekszik eligazodni".22 Az igazi kérdés az, vajon milyen választ ad az ország az újonnan kialakult lehetőségekre és kihívásokra. Paul Kennedy jóslatai fognak beigazolódni, vagy az Egyesült Államok képes lesz egy dinamikusan fejlődő globális közösség motorjává válni? Allen Lynch a hidegháború egy alternatív értelmezését bemutató könyvének egyik végkövetkeztetése éppen az, hogy - szemben a néhai Szovjetunióval - az Egyesült Államok még mindig eldöntheti a saját sorsát. Miközben a külső tényezők meglétének köszönhetően ez persze nem csupán elhatározás kérdése, e folyamat kimenetele döntő módon függ attól, hogy az ország tudatosan melyik alternatívát választja.23 Richard Nixon utolsó munkájában24 bemutatta, mennyire komoly nézeteltérések léteznek azonban a tekintetben, milyen szerepet kellene játszania az Egyesült Államoknak a hidegháborút követően. Azok az érvek, amelyek az amerikai vezető szerep fenntartása ellen irányulnak, nagy vonzerővel bírnak egy olyan országban, amelyet a külső elkötelezettségekkel szembeni hagyományos bizalmatlanság itat át.25 Egyesek szerint a Szovjetunió megszűntével az amerikai globális vezető szerep automatikusan elveszti funkcióját. Mások a vezetés költségeitől szeretnék az amerikai adófizetőket megszabadítani, míg egy harmadik csoport az ország súlyos belső problémáinak sürgős megoldását helyezi előtérbe. Ez utóbbi megközelítést mintegy megfordítva, vannak olyanok, akik szerint hatalmas költségvetési hiánya és kereskedelmi deficitje miatt az Egyesült Államok egyszerűen nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ő vezesse a világot az ismeretlen jövőbe, illetve a komoly otthoni gondok miatt az Egyesült Államok nem lehet méltó egy ilyen szerep betöltésére. A felsorolt érvek megalapozatlansága azonban egyre inkább bebizonyosodik. Kizárólag az Egyesült Államok rendelkezik ugyanis azzal az együttes katonai, gazdasági és politikai hatalommal, amely képessé tesz egy nemzetet arra, hogy vezető szerepet játsszon a „szabadság védelmében és terjesztésében", valamint az agresszió elriasztásában és visszaverésében. Az Újvilág gazdasági életének központi elemét jelentő transznacionális vállalatok érdekei pedig egyszerűen lehetetlenné tesznek bármiféle bezárkózási elképzelést. Gazdasági mutatóiknál fogva Né1997. tél 61
