Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - POLITIKAELMÉLET - Rostoványi Zsolt: Civilizációk háborúja? Huntington és Bassam Tibi felfogásáról
CMizációk háborúja? az utolsó hetekben-hónapokban születetteket is - azt veti a szerző szemére, hogy eleve a civilizációk szükségszerűen bekövetkező harcáról, netán háborújáról beszél. (Az eredeti tanulmány magyar nyelvű fordítása is „Civilizációk háborúja?" címen jelent meg a Külpolitika hasábjain.) A szerző azonban maga világítja meg, a „clash" jelentését. A „civilizációk ütközése" ugyanis véleménye szerint két szinten nyilvánulhat meg. Mikroszinten a területek ellenőrzéséért folytatott küzdelem gyakran valóban véres harcok formáját öltheti, makroszinten viszont a különböző civilizációkhoz tartozó államok közötti versenyről van szó. Helyesebb tehát - s ezt már mi tesszük hozzá - ütközésről, konfliktusról, esetleg küzdelemről beszélni. Persze sokan idézik a szerző elhíresült (csak az 1993-as tanulmányban szereplő, könyvébe már be nem került) kijelentését: „Ha lesz még világháború, az civilizációk közötti háború lesz." Könyve záró fejezetében pedig felvázol egy, szerinte sokak által abszurdnak tartható, de elvileg mégis bekövetkezhető („aligha valószínű, de nem lehetetlen") forgatókönyvet a kultúrák egyfajta globális háborújáról, mégpedig az USA és Kína között, amelybe a háború eszkalációja nyomán egy sor más ország (és kultúra) is belesodródna. Az egész munka szellemiségéből azonban sokkal inkább következik az „ütközés", ami azonban természetesen szélsőséges esetben „harcot", „háborút" is jelenthet. Tibi, aki a „civilizációk háborúja" kifejezést metaforikusnak tartja (44. o.), hosszasan értelmezi a háború (Krieg) fogalmát, s végül arra a következtetésre jut, hogy egyfelől „bármiféle erőszak-alkalmazás az háború", másfelől „a háborút nem mindig fegyverekkel viselik, hanem különböző civilizációk norma- és értékrendjei közötti konfrontáció formáját is öltheti" (59-60. o.). Bassam Tibi ama kijelentésében, miszerint ő már több mint egy évtizeddel Huntington előtt felvetette a civilizációk ütközésének problematikáját, nos, ebben sok az igazság. Hivatkozott - 1981-ben megjelent - könyve (Die Krise des modemen Islams, C. H. Beck, München) első részében ugyanis (amelynek címe „Interkulturális kommunikáció a világtársadalomban és az iszlám") megállapítja, hogy „az Eszak-Dél-konfliktus egyúttal kultúrák közötti konfliktus" (21. o.). A „civilizációs folyamat" hosszas elemzése során azt a következtetést vonja le, hogy a centrum-periféria viszony, az aszimmetrikus kapcsolat kulturális téren is fennáll a nyugati, tudományos-technikai megalapozottságú „indusztriális kultúra" és a nem nyugati „preindusztriális kultúrák" között. „A nemzetközi rendszert nem csupán társadalmi-gazdasági, hanem kulturális aszimmetria is jellemzi" (23-24. o.). Az „akkulturáció" folyamatában - ami Tibi szerint a nyugati-európai kultúra egész világra történő kiterjeszkedését és a nem európai kultúrákra való rátelepedését jelenti -, kulturális téren is uralmi-alárendeltségi viszony alakult ki. Egy nem nyugati teoretikus, Samuel Kodjo alapján Tibi e munkájában az alávetett kultúrák kultúrtörténetét három szakaszra osztja: első a kulturális kolonizációra antikolonialista kulturális „revivalizmus" formájában történő reagálás, a második az elnyugatiasodás és az elnyugatiasodott elitek létrejötte, a harmadik pedig a kulturális identitás újjáéledése, a „kultúra elveszítését" ellensúlyozó „kulturális magára eszmé- lés", amelynek legjelentősebb formája a reiszlamizáció (27. o.). Ennyiből is látható, hogy Tibi 1997. tel 37
