Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - POLITIKAELMÉLET - Kiss J. László: A nemzetközi rendszer modernizációja: a nemzetközi rend és biztonság változásai
Kiss J. László tartja.42 A „fragmegráció" forrásai politikai síkon a „szupranacionalizálódás" és a „szubna- cionalizálódás" folyamatában, az állami lojalitás megtartó erejének és a „nemzeti kormányzás" hatékonyságának a viszonylagos csökkenésében és a globális normák és a „globális (multilaterális) kormányzás" erejének növekedésében látja. A technikai változások üteme, a kommunikáció felgyorsulása, a gazdasági integráció kiterjedése számos területen megkérdőjelezte a hagyományos állami gazdaságpolitikák eszközeinek a hatékonyságát, a nemzetállam jövője szempontjából felvetette a politikai és gazdasági szuverenitás eróziójából származó kérdések sorát. A globális integráció megváltoztatta a hagyományos baloldali pártok fő támaszát jelentő szervezett munkásság és az osztályszolidaritás lehetőségeit. A transznacionális vállalatok nagyfokü mobilitási képessége, a termelési telephelyek gyors megváltoztatása, a költségek minimalizálásának és a haszon maximalizálásának a politikája a hagyományos szakszervezeti politika játékterét rendkívüli módon korlátozza. A multinacionális tőke az alacsonyabb bérszintű országokba telepedik át, s nyoma sincs a multinacionális tőkével szemben a „multinacionális szolidaritás" kialakulásának. A hagyományos bal-jobb politikai dichotómia is veszített erejéből. Elég arra utalni, hogy mind Nyugaton, mind Keleten a szocialista-szociáldemokrata pártok a korábban „konzervatív" pártok által képviselt gazdaságpolitika megvalósításával értek el sikereket. A globalizáció csökkenti a nemzeti kormányok manőverezési terét, s ezzel a nemzetállamokon belül a demokrácia működőképességét is. Ezek a tendenciák azok hatalmának és tekintélyének az elvesztéséhez vezethet, akik a nemzetállam nevében kormányoznak. Jürgen Habermas kettős válságról ír, egyfelől a „racionalitás" válságáról, azaz arról a problémáról, hogy az állam nem képes megvédeni polgárait úgy, ahogy ez a múltban elvárható volt, másfelől a „legitimáció válságáról", mivel a kormány többé nem támaszkodhat az állampolgárok hagyományos értelemben vett lojalitására.43 Számos országban - ha különböző módon és mértékben is - láthatóvá váltak a globalizáció hatásaival szembeni reakciók: a kulturális identitásokat jobban kifejező etnikai, regionális, vallási stb. alapon történő partikularizmusok megerősödése, a politikai lojalitások újraszerveződésének kísérletei vagy éppen a „sokszoros identitások" (multiple identity) kialakulásának a jelei. Megtalálhatóak a szorosabb integrációval szembeni sokszor populista tiltakozás formái a kereskedelem és a munkaerő migrációja, az „érzékeny iparágak" területein, továbbá az „újnacionalizmusnak", a „kulturális identitás politikájának", a „pozitív nacionalizmusnak" a „neomerkantilizmusnak" a jelenségei. A sokak szempontjából a határokat „megszüntető" és a „territorialitás", a „földrajz végét" jelentő globalizáció csupán az „érem egyik oldala", mivel a világ egyes térségeiben a kisterületi mozgalmak, az autonómiatörekvések, a szubregionalizmusok, a területiség („reterritorializáció") és a geopolitika jelentőségének a megnövekedése az ellenerők aktivizálódásáról tanúskodik. A globalizáció vagy a gazdasági integráció jelenségei nem jelentenek egyszerű, egyirányú determinizmust, hanem sokkal inkább egy komplex kölcsönhatáson alapuló, interaktív viszonyt.44 A belpolitikában a politikacsinálás internacionalizálódik, és a külpolitika nö20 Külpolitika
