Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 4. szám - POLITIKAELMÉLET - Kiss J. László: A nemzetközi rendszer modernizációja: a nemzetközi rend és biztonság változásai
Kiss ]. László A hidegháború végével még inkább nyilvánvalóvá lett, hogy a biztonság nem azonosítható az állam területének biztonságával. A biztonság kiterjed az „államon túli" és az „államon belüli" területekre.37 Az államok biztonsága attól a nemzetközi rendszertől vált függővé, amely unilaterálisan nem, csupán a nagyobb nemzetközi kooperáció és a funkcionáló nemzetközi szervezetek útján, „kollektíván" ellenőrizhető. A kelet-nyugati konfliktus megszűnésével a nemzetközi biztonság kérdései mindinkább az „államon belüli" területekre terjedtek át, mint a különböző társadalmi csoportok, kisebbségek, egyének emberi jogi, szociális, környezeti, s nem utolsósorban mint a belbiztonság kérdései, melyek megoldatlansága immár közvetlenül is veszélyezteti a nemzetközi biztonságot. A területileg is koncentrált nukleáris elrettentést a hidegháború lezárulásával a konfliktusok szubregionalizá- lódása, sok esetben azok „atomizálódása" váltotta fel. Előtérbe került és egyes területeken megoldást nyert - különösen a Szovjetunió felbomlásával - a nukleáris know how „elfogásának", az utódállamok nukleáris fegyverei megsemmisítésének és általában a „veszélyes anyagok" nemzetközi ellenőrzésének, valamint a nukleáris fegyverek elterjedését célzó úgynevezett atomsorompó-egyezmény (nonproliferációs rezsim) meghosszabbításának kérdése. A világ fejlett régióiban a nemzetközi biztonság kérdése ma már nem annyira a territorialitásra, az államterület szuverenitásának a megőrzésére, mint inkább a konfliktusok megelőzésére és a válságok és konfliktusok ellenőrzésére és kezelésére vonatkozik. Ez a fejlődés a hidegháború utáni kül- és biztonságpolitikában a stratégiai változás igényét teremtette meg az államok közötti kapcsolatokkal való kizárólagos foglalkozástól az államon belüli folyamatok, a „belügyekbe" történő „legitim beavatkozás" irányában.38 Ahogy a XVII. században a középkori univerzalizmus, az „állam előtti integráció" visszavonhatatlan felbomlásának termékeként az új „partikularizmust" megtestesítő territoriális nemzetállam jött létre, úgy sokak számára a XX. század végén az állami kereteket túlhaladó gazdasági és társadalmi integráció, a globalizáció egy sokszereplős és a lojalitások pluralizmusát magával hozó „új világegység" kialakulásának képét idézi fel, jóllehet ez a folyamat komplex és többszintű, s aligha feltételezhető, hogy az egyes regionális és funkcionális területeken azonos „sebességgel" megy végbe. A nemzetközi rendszer modernizációjának egyidejűségei A nemzetközi rendszer modernizációját hiba lenne egyirányú, lineáris folyamatnak tekinteni, amelyben a mennyiségi változások felhalmozódása minőségi spill overhez, egyes jelenségek megszűnéséhez és újak keletkezéséhez vezet. A nemzetközi rendszer modernizációjának sajátossága, hogy az integráció-fragmentáció, centralizáció-decentralizáció, a globalizáció-lokalizáció, centrum-periféria, a homogenizáció és a heterogenizáció, az állami területi és a nem állami funkcionális integráció, a territorializálódás és a deterritorializálódás stb. jelenségei egyidejűleg vannak jelen. 18 Külpolitika