Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Csaba László: A kibővülés dinamikája
Csaba László van a gazdasági és pénzügyi unió, s mindez rendkívüli fegyelmező erővel hat a költségvetési kiadásokra és a korábban a szuverenitás részének tekintett nemzeti szabályalkotási kedvre is. Ha a közép-európai tagjelöltek szembenéznek az unió jórészt már végbement átalakulásával, s a tagállamok fejlődési jellemzőiből adódó adottságokkal, akkor igaz lehet az az újabban sokszor hallható megállapítás, hogy a kibővülés nem a pénzügyi feltételeken áll vagy bukik, minden egyebet elrendezettnek föltételezve nem is pénzkérdés lesz elsősorban. A transzferek és a hivatalos csatornákon áramló pénzösszegek szerepe a gazdaságfejlesztésben mindenképp alárendelt marad, s ezt célszerű az integrációs stratégia kialakításakor adottságnak tekinteni. Az unió szempontjából a legsúlyosabb kérdés a szavazási magatartás módosulása, az újfajta jövedelemújraelosztási koalíciók kialakulása, s a döntési rendszer reformja híján annak megbénulása. Minél kevésbé képes az EU alkotmányos szabályokkal kordában tartott és a gyakorlati eredményességet előmozdító megoldásokkal előállni, annál nagyobb a veszélye annak, hogy a taglétszám növekedésével egyre inkább az ENSZ-re emlékeztető vitafórummá csökevényesedik. A közös valuta bevezetése megelőzné ezt a végkifejletet, ámde ennek ára az első és másodosztályú tagok éles elkülönülése lenne. Ez a kibővülést ugyan megkönnyítené, ám a tagjelöltek tartós másodrendűségét is „szavatolná". A közép-európai országok az átmeneti szakasz lezárultával a gazdasági növekedés pályájára álltak. Történelmi, földrajzi, kulturális és gazdasági okokból természetes partnerei az EU-nak, világgazdasági versenyképességéhez sokban és közvetlenül, járulhatnak hozzá. Miközben e körben az érdekek kölcsönössége a mikrogazdaságban már áttört, és létrehozta a korábban elképzelhetetlennek vélt egybefonódást, az EU aligha feledkezhet meg azon országokról sem, amelyek a belátható időben nem lesznek uniós tagok. Ezekkel szemben nem a csatlakozás, hanem a földközi-tengeri stratégia filozófiája lehet a sorvezető. Ezeknél sokkal nagyobb transzferekre, ámde kisebb intézményi közelítésre lesz majd szükség. Az itt fölmerülő kiadásokat az indokolja, hogy mind a biztonságpolitikai, mind a migrációs kihívás főleg ez utóbbi csoportból, nem pedig a tagságért folyamodók köréből éri az uniót. Irodalom Balázs P. (1996): Az Európai Unió kiílkapcsolatai és Magyarország. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Baldwin, R. (1994): Toumrds an Integrated Europe. London, a CEPR (Gazdaságpolitikai Kutatóközpont) kiadása Baldwin, R. (1996): Concepts and speed of an Eastern enlargement. In: Siebert, H. szerk.: Quo vadis Europa? Tübingen, J. C. B. Mohr (Paul Siebeck), megj. alatt 46 Külpolitika
