Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - Gyarmati György: A független Erdély alkotmány-koncepciója a béke-előkészítés időszakában
A független Erdély alkotmrínykoncepciójn 8 L. erről: Békés Csaba: A békét a győztesek kötik. A magyar kormány békepropaganda-tevékeny- sége 1945-1946-ban. Aetns, 1990. 1-2. sz. 29-56. o. 9 Ennek részletesen dokumentált megörökítéséről legújabban 1.: Gál Mária-Gajdos Balogh Attila- Imreh Ferenc: Fehér könyv nz 1944. őszi magyarellenes atrocitásokról. Kolozsvár, 1995. 10 „Február 27-én - két héttel a jaltai nyilatkozat közzététele után - Visinszkij Bukarestbe érkezett. A királlyal folytatott megbeszélésén a szovjet diplomata [pontosabban külügyminiszter-helyettes -A szerző] követelte Radescu [román miniszterelnök] menesztését. (...) Visinszkij egyre nagyobb nyomást gyakorolt a királyra: állítólag az öklével verte az asztalt, és az ajtókat csapkodta. Radescu február 28-án lemond, és az angol katonai misszióra menekül. Március 6-án bejelentik a Nemzeti Demokratikus Front [más fordításokban: Országos Demokratikus Arcvonal - A szerző] kormányának megalakulását, élén Crozával, az Ekés Front vezetőjével. Az új kormányban a kommunisták kapják a belügyi tárcát (Gheorgescu), az igazságügyi tárcát (Patrascanu) és a nemzetgazdasági tárcát (Gheorghiu-Dej)." Fejtő Ferenc: A népi demokráciák története. 1-11. Bp.-Párizs, 1991. 62- 63. o., 1. még: Diószegi László-R. Sülé Andrea: A romániai magyarság története, 1919-1989. Bp. 1990. 49-50. o. 11 Dánér Lajos: Erdély szerepe a magyar-román együttműködésben. Erdély, 1944. december 4. 12 L. Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések, 1918-1945. Bp. 1983. 582. o. 13 Jehuda Lahav: A szovjet Erdély-politika, 1944-1946. Múltunk, 1989. 3-4. sz. 145. o. Le Rougetel brit SZEB-megbízott levele A. Eden külügyminiszternek. 14 Balogh Edgár: Hídverők Erdélyben, 1944-1946. Bp. 1985.13., 41. és 129. o. Ugyanezen szerveződések árnyaltabb leírásban olvashatók: Katona Szabó István: A nagy remények kora. Erdélyi demokrácia, 1944-1948. l-Il. Bp. 1990. című könyvében. I. 52-62. o. 15 A „könyvtárnyi" öndokumentálás sorából Katona Szabó István memoárja mellett leginkább Beke György kritikus és önkritikus emlékezése idézi vissza a korabeli erdélyi közélet mindennapjait és azok útvesztőit. Beke Mihály András: Illúziók kora Erdély. Pár- és perbeszéd apámmal, Beke Györggyel Erdély ismeretlen tegnapjáról. Budapest, 1993,1. még: Beke György: Atlantisz harangoz. A magyarság sorsa Erdélyben, 1918-1992. Bp. 1993. 81-82. és 149-153. o. 16 Dánér Lajos fentebb már idézett cikkei mellett ide sorolható az ő tollából: A magyar-román viszony Erdély közigazgatási bekapcsolódása után. Erdély, 1945. április 5. és egy külön - anonim - cikk ugyanebben a számban, mely sorra veszi a különböző, háború alatt publikussá vált föderációs alternatívákat, majd ugyancsak Dánértól: Legyőzöttek és győztesek, Erdély, 1945. április 14., Józan beszéd. Erdély, 1945. április 21. Józsa János folytatásos cikksorozata, Nicolae Balcescu és a magyar-román összefogás terve címmel, Erdély, 1945. április 7., 9., 10. Uő: Magyar-román kapcsolatok, Erdély, 1945. április 14. 17 Somlyai László: Határok pedig egyáltalán nincsenek. Világosság, 1945. február 8. 18 Dánér Lajos: Nem akarunk több háborús Újévet. Erdély, 1945. január 1. 19 Uő: Két világbirodalom keresztútján. Visszapillantás Erdély aranykorára. Erdély, 1945. február 12. 20 Dánér Lajos: Az első dunai konfederatív állam. Erdély. 1945. április 10. 21 Demeter János: A nemzetiségi kérdés a Duna völgyében és a Szovjetunióban. Kolozsvár, 1945. 41. o. 22 Katona Szabó L: i. m. I. 82. o. „Tömeggyűléseken a szónokok minduntalan a Szovjetunió példáját emlegették, a lenini és sztálini nemzetiségi politika alapelveit, melyek - mint hirdették - messze felülmúlták a nemzetiségi jogok biztosítása terén a legdemokratább polgári ideológusok által javasolt megoldásokat. Mint hirdették: a sok nemzetből és nemzetiségből álló Szovjetunióban nemcsak a nagy lélekszámú nemzetek, hanem a néhány tízezres és ezres lélekszámú lakosság is autonómiát élvez, közigazgatási és művelődési szempontból egyaránt. Látva azt, hogy a Szovjetunióban az erdélyi magyarság összlétszámánál jóval kisebb számú népek vagy nemzetek önálló köztársasági rangot kaptak, joggal gondolhattuk, hogy majdan a megvalósuló szocializmus az erdélyi magyarságnak is hasonló jogokat biztosít." I. m. 105-106. o. 1997. ősz 149
