Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - G. Vass István: Magyar-cseh hivatalos tárgyalások Bernben 1944-1945-ben
G. Vűss István 2. Maga Masaryk59 elnök ismételten elismerte, hogy a területi revízió nemcsak hogy lehetséges, hanem egyenesen Csehszlovákia érdekében áll, mert a nagy tömegű magyarság csak tehertétele lehet az amúgy sem túl homogén államnak. Ennek a magyarságnak a felfogása ezután is ugyanaz lesz, ami eddig volt, tehát továbbra is csak terhet fog jelenteni. De nemcsak a bécsi döntések alapján hazatért, hanem az egész magyarság is a trianoni béke óta állandóan a minden népet megillető önrendelkezési jog alapján áll. A revíziós politika sem akart többet, mint a magyar többségű területek visszacsatolását, s amióta ezt a bécsi döntésben elérte, azóta semmiféle területi igényt sem támaszt Szlovákiával szemben. Akárhogy is végződjék a háború, a 12 milliós magyarságot a maga egészében sem deportálni, sem pedig kiirtani nem lehet - még a mai rendkívül fejlett technikai eszközök mellett sem - így annak jogos nemzeti igényeit sem lehet ignorálni. Téves dolog azt hinni, hogy a nemzeti érzés, és annak természetes következménye a trianoni helyzetben, a revizionizmus, csak a reakciós vagy feudális rétegek ügye volt, s ezek kiküszöbölésével mi sem állna a trianoni helyzet konszolidálásának útjában. 3. Sohasem felejtsék el a csehek, hogy a magyarság nélkül, már annak központi fekvésénél fogva sincs tartós közép-európai megoldás. Saját tapasztalatukból tudják, hogy a kizárólag külpolitikára felépített államrezon húszesztendős ragyogása után mégis Münchenben végződött. Ugyanez megtörténhetik akkor is, ha Nyugat helyett Keleten keresik a támaszt, ha a háború kedvező kimenetele folytán esetleg újabb húsz vagy huszonöt esztendőre tudják külpolitikai eszközökkel maximális céljaikat biztosítani. Az igazi megoldás az összes érdekeltekkel való kiegyezés tisztességes és méltányos alapokon, amely senkire sem kényszerít sem Fehérhegyet, sem Trianont. Nem rezsimek szomszédosak, hanem nemzetek. Nem demokráciákról, feudalizmusokról van szó, hanem magyarokról, csehekről, osztrákokról stb., akiknek egymás mellett kell élniük, akik egymást sem beolvasztani, sem kiküszöbölni nem tudják, akik egymás fölött hegemóniát még külső segítséggel is csak ideig-óráig gyakorolhatnak. Ha a kiindulási alap minden nép számára elfogadható, akkor bizonyára nem lesz nehéz megtalálni az együttélés, az együttműködés módját ezután a háború után, amely éppen elég nagy lecke volt mindnyájunk számára. Ha azonban újból a régi hibákba esünk, azok ismét csak bajt hoznak mindnyájunkra. 4. Végül még mutasson rá arra is, hogy anélkül, hogy a kérdésbe be akarnánk avatkozni, le nem becsülhető ténynek tartjuk az önálló Szlovákiát, amely talán német befolyás alatt áll, de mégis minden eddigi mértéket felülmúló nemzeti önkormányzatot és belső függetlenséget élvez, és a jövőben semmi esetre sem lesz oly egyszerűen egy államkeretbe beilleszthető, mint 1938 előtt. Talán ez is egy oly körülmény, amely még a cseh-orosz szerződésben rejlő nagy előnyök ellenére sem teszi fölöslegessé a magyarsággal való megértést. Ghyczy OL P 2066, 3. dosszié. Négyoldalas, eredeti, géppel írt tisztázat, a miniszter saját kezű aláírásával. A levelet a Külügyminisztériumban 47/Res.Pol./1944. számon, a berni követségen pedig 20/fó'n./ 1944. számon iktatták. Az utolsó lapon olvasható feljegyzés szerint II. hó 9-én érkezett a követségre. 118 Külpolitika
