Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 3. szám - A MAGYAR BÉKESZERZŐDÉS HÁTTERE - Vida István: A Szovjetunió és a magyar békeszerződés előkészítése
Vida István zető politikusait, a külföldi diplomáciai testületeket és részben a közvéleményt is, hogy a Szovjetunió a párizsi béketárgyalásokon támogatni fogja a magyar békecélokat, s Magyarország visszakapja Erdély egy részét.5 Rákosi Mátyás, aki 1946 júniusában Párizsban bizalmasan informálta a szovjet követséget a magyar kormány- delegáció washingtoni útjáról, közölte Sz. Sz. Nyemcsinával, a követség első titkárával, hogy: „Mikor küldöttségünk ebben az évben Moszkvában járt, akkor ott értésünkre adták... hogy Eszak-Erdély egy részét meg fogja Magyarország kapni. Moszkvában azt közölték velünk, pontosította előbbi kijelentését Rákosi, hogy Erdély nagyobbik részét Romániának kell átadni. Mindebből a magyar delegáció azt a következtetést vonta le, hogy Eszak-Erdély valamekkora része Magyarország birtokában fog maradni" (4. sz. irat). A történeti szakirodalomban megfogalmazódott olyan vélemény is, hogy a szovjet vezetők kétszínű politikát folytattak a moszkvai tárgyalások során, igyekeztek elhitetni, hogy a Szovjetunió támogatja a magyar békecélokat, mindenekelőtt a Romániával kapcsolatos területi követeléseket, anélkül, hogy konkrét ígéreteket tettek volna.6 Kétségtelen, találhatók olyan dokumentumok, amelyek azt bizonyítják, hogy a szovjet vezetés 1946. április 9-e, a magyar delegáció Moszkvába érkezése előtt tett olyan félhivatalos kijelentéseket, amelyek támogatást helyeztek kilátásba a majdani béketárgyalásokon. A.}. Visinszkij külügyminiszter-helyettes 1946. április 1-jén fogadta Szekfű Gyula magyar követet. Szekfű Budapestre küldött rejtjeles távirata szerint: „Visinszkij fél óráig fogadott, igen barátságosan [a] magyar nép és [a] mai kormány iránt. Kérésemre megígérte, a béketárgyalásoknál, amelyek szerinte máris folynak Londonban, érdekeinket, amennyiben lehetséges, pártolni fogják."7 Az ilyen jellegű, az udvariasság körébe sorolható kijelentéseknél sokkal fontosabb és a valódi szovjet álláspont szempontjából perdöntőbb Puskin és Lavriscsev feljegyzése, amelyben leszögezték, a külügyminisztérium véleménye szerint: „Közölni kell a magyar küldöttséggel, hogy a szovjet kormány figyelembe veszi a magyar kormánynak a magyar-román határ korrigálására vonatkozó kérését a békeszerződések megvitatásakor a Külügyminiszterek Tanácsában." A Gyöngyösi által a magyarromán módosítására előterjesztett 22 ezer, illetve 11 800 négyzetkilométer átadására vonatkozó két magyar tervezetről a szovjet külügyminisztériumnak az volt a véleménye, hogy azok nem reálisak (3. sz. irat). A tanácskozásról készített szovjet jegyzőkönyvek sajnos nem hozzáférhetőek, de a magyar feljegyzésekből is világos, hogy nemcsak Molotov, de Sztálin is tartotta magát a külügyminisztérium álláspontjához. Igaz, nem mondták meg nyíltan, hogy a magyar területi követelések megalapozatlanok, de nem is támogatták azokat, inkább hallgattak. (A magyar külügyi források nem erősítik meg azt a Nagy Ferenc emlékiratában található kitételt, hogy Sztálin belegyezett volna abba, hogy Magyarország a békekonferencián felvetheti területi követeléseit Romániával szemben.)8 Új mozzanatként az merült fel, s ez nem sze78 Külpolitika
