Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - CÉLOK ÉS GYÖKEREK - Jeszenszky Géza: Az euroatlanti gondolat történelmi gyökerei Magyarországon
Az euroatlanti gondolat történelmi gyökerei Magyarországon második világháború idején Svédország csak úgy tudta megőrizni semlegességét, hogy azt sok tekintetben megsértve, súlyos engedményeket tett a náci Németországnak, többek között vasútvonalai német katonai célú használatát is engedélyezte. 1945 után viszont úgy maradt semleges, hogy hallgatólagos NATO-garanciát élvezett. Ausztria 1955-ben nem önmaga választotta a semlegességet, hanem a nagyhatalmak megegyezése és garanciája tette ezt számára lehetővé. De a NATO 1949-es megalakulása, a nyugati hatalmak támogatása nélkül „a boldog Ausztria" egész területén nem tudta volna megőrizni szabad politikai berendezkedését, és nem indulhatott volna be a népének jólétet hozó gazdasági fellendülés. Magyarország 1945 után boldogan vállalta volna a Szovjetunióval baráti viszonyt fenntartó semlegesség vagy el nem kötelezettség státusát, de a szovjet megszállás ezt nem tette lehetővé. Magyarországot Amerika vagy Anglia, Roosevelt vagy Churchill nem adta el sem 1943-ban Teheránban, sem 1944-ben Moszkvában, sem 1945-ben Jaltában. A katonai stratégia és a hadi helyzet alakulása hozta ide a Vörös Hadsereget - csupán a nyugati hatalmak nem próbálták ezt megelőzni vagy megakadályozni. Nem is voltak Közép-Európában olyan komoly gazdasági érdekeik, amik más, aktívabb politikára bírták volna a két győztes nagyhatalom vezetését. 1945 és 1947 között mégis számos kísérletet tettek, hogy jobb belátásra, a magyar nép 1945-ös demokratikus választásának a tiszteletben tartására késztessék a Szovjetuniót, de az atomfegyvert leszámítva nem voltak erre hatékony eszközeik. Érdemes azonban azt is megjegyezni, kivált mivel a rendszerváltozás előtt a magyar közvélemény elől ezt eltitkolták, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia a háború után a trianoninál kedvezőbb határokat javasolt Magyarország számára, s csak a határozott szovjet ellenkezés hatására ejtette el a határmódosítás gondolatát. Azt azonban kizárólag az atlanti hatalmaknak köszönhetjük, hogy nem valósult meg Benes csehszlovák elnök terve, az országához visszacsatolt területen élő 700-800 ezer magyar kitelepítése, noha a Szovjetunió határozottan támogatta azt. A Marshall-terv felkínálása és szovjet parancsra történt visszautasítása is bizonyítja, hogy az atlanti és európai gondolat 1945 után közösen kínált jobb jövőt az egész európai kontinensnek, csak sajnos Közép- és Kelet-Európának már nem állott módjában bekapcsolódni az euroatlanti szolidaritás formálódó rendszerébe. A jelző nélküli demokráciából „népi demokráciává," azaz kommunistává kényszerített Magyarország közvéleménye 1945 után egyértelműen az euroatlanti értékek híve volt, de ezt a kegyetlen elnyomás légkörében már nem lehetett nyíltan kifejezni. Az 1956-os forradalomban az eltitkolt, elfojtott érzelmek és vágyak felszínre törtek. A döntő belpolitikai elgondolások egyértelműen szinkronban voltak az euroatlanti értékekkel és gyakorlattal, de a formális külpolitikai programmá a semlegesség vált. Ez akkor kézenfekvő volt, a magyar vágyak netovábbja, s nem is teljesen irreális, hiszen Sztálin halála után több alkalommal is felmerült a két katonai 1997. tavasz 27
