Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - DOKUMENTUM - Sz. Bíró Zoltán: Kelet-Közép-Európa és Oroszország érdekei
Dokumentum metrikus formájában is számos presztízselőnyt élvezett volna az Egyesült Államokkal kialakított különleges partnerség révén. Oroszország korai „nyugatos" külpolitikai kurzusának revízióját a NATO-bővítés elvi bejelentésével is nehéz lenne magyarázni, már csak kronológiai okokból is. Alighanem másutt kell keresni az okokat. A bizalom moszkvai eróziójához döntő módon járult hozzá a nyugati hatalmak korai balti politikája és az oroszországi radikális gazdasági reformok érdemi támogatásának elmaradása. A Gajdar-kormány komolyan számított arra, hogy az árak felszabadítása, a kereskedelem liberalizálása és a privatizáció beindítása rövid időn belül jelentős mértékű nyugati működőtökét vonz a térségbe. A kormány neves nyugati közgazdászokból álló tanácsadó testületé határozottan állította: a gazdaság radikális átalakítása évi 10-12 milliárd USD-nyi befektetést hoz az országnak. A tényleges helyzet azonban egészen másként alakult: az Oroszországban befektetett külföldi tőke mértéke még '96-ban sem érte el az évi 3 milliárd USD-t, miközben Moszkva éves adósságszolgálata 9 milliárd USD. Nehéz lenne eldönteni, hogy a nyugati világ tartózkodása politikai, avagy gazdasági természetű volt-e inkább: a rendszer politikai jövőjét látták bizonytalannak, avagy a gazdaság állapotát ítélték nyugtalanítónak. Mindenesetre a Nyugathoz fűződő kezdeti remények teljesületlensége rövid időn belül elbizonytalanította az orosz külpolitika atlanti orientációját, és föltámasztotta a Nyugat megítélésének kétértelmű hagyományát. A kétértelműség jelentése a következő: a politikai elit egyfelől hajlamos a nyugati magatartásban Oroszországot elszigetelő szándékokat látni, másfelől viszont megfenyegetni a Nyugatot Oroszország önelszigetelődésével. A két perspektíva közül az első aligha lehetséges, ráadásul ezzel nem is próbálkozik senki, ám az önelszigetelődés megvalósítható. Igaz, Moszkva ezzel nem környezetére, hanem önmagára sújtana le. Ezzel Oroszországban is tisztában vannak, legalábbis az elitnek azok a tagjai, akik képesek indulatmentesen fölmérni Moszkva érdekeit. A Kül- és Védelempolitikai Tanács negyedik jelentését ilyen józan emberek jegyzik. Sz. Bíró Zoltiín 114 Külpolitika
