Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)

1997 / 1. szám - CÉLOK ÉS GYÖKEREK - Jeszenszky Géza: Az euroatlanti gondolat történelmi gyökerei Magyarországon

Az euroatlanti gondolat történelmi gyökerei Magyarországon franciabarátsága ellenére (az egykori Osztrák-Magyar Monarchia többi tíz nemze­ti csoportjával az oldalán) szembekerült az angol-francia-orosz antanttal. Eltérő mértékben, de valamennyi hadviselőt súlyos felelősség terheli az oktalanul kirob­bantott világháborúért. Az antant hadicéljai között eredetileg nem szerepelt sem a Monarchia, sem Magyarország felosztása, de később, a győzelem érdekében Magya­rország területének java részét a háborúba lépés jutalmaként, illetve a Monarchia belső kohéziójának gyengítése érdekében az antant odaígérte Romániának, Szerbi­ának, majd az 1918 nyarán hadviselőként elismert, de még nem létező Csehszlová­kiának. Ausztria-Magyarország számára azonban még 1918 elején is fölkínálták a különbekét, s német szövetségese cserbenhagyása esetén az antant kész volt meg­feledkezni a felosztásra vonatkozó ígéretekről. A lovagias érzelmű ifjú uralkodó azonban nem különbékét, hanem általános, megegyezéses békét akart. 1918 tava­szán azonban már valamennyi hadviselőnek olyan sok áldozatába került a háború, hogy ezért csak a győzelem nyújthatott kompenzációt, végül a breszti béke, Orosz­ország kiválása után Németország mindent egyre lapra, a nyugati offenzíva sike­rére tett fel, és ezzel végül ez az ország vitte a pusztulásba Ausztria-Magyarorszá- got. A trianoni békeszerződés lényegében csak a háború alatt Magyarország rovásá­ra tett ígéretek beváltása volt, de azt is elsősorban az tette lehetővé, hogy az antant­hoz csatlakozott, velünk szomszédos népeknek 1918 végére sikerült fait accompit teremteniük, az általuk igényelt területeket az antanthatalmak katonai segítségével lényegében véve minden magyar ellenállás nélkül birtokba vették. Franciaország szinte feltétel nélkül támogatta a legmohóbb cseh, román és szerb területi törekvé­seket. Nagy-Britannia és Olaszország a trianoninál valamivel kedvezőbb határokat javasolt, a világpolitikába pedig lényegében első ízben ekkor beleszóló Egyesült Államok szakértői a felosztás helyett az egész Monarchiának demokratikus föderá­cióvá történő átalakítását javasolták - lényegében azt, amit 1918-ban Jászi Oszkár előbb egy tanulmányban, majd nemzetiségi miniszterként politikájában szorgalma­zott. A trianoni határok meghúzásában a Tanácsköztársaság kikiáltása a gyakorlat­ban semmi szerepet nem játszott, de a sikeres katonai akció, a felvidéki hadjárat azt is megmutatta, hogy az antant közvetlen katonai beavatkozásra nem volt kész - vagy képes - szomszédaink területi mohóságának kielégítése érdekében. A magyarlakta területeket alapvetően a magyar politika veszítette el. Végül a győz­teseknek köszönhettük, hogy nem járultak hozzá a Dunántúl nyugati felén tervezett cseh-délszláv korridorhoz, az Északi-középhegység Csehszlovákiához csatolásához, s hogy rákényszerítették a románokat és a szerbeket azoknak az általuk megszállt területeknek a kiürítésére, amelyek meghaladták a Trianonban megítélteket. Ä mél­tányosságra tett tétova nyugati kísérletek, így a kisebbségvédelmi egyezmények el­lenére a közép-európai nemzeti függetlenség születésnapja végül az itt élő népek 1997. tavasz 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom