Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - INTEGRÁCIÓ, REGIONALIZMUS,KISEBBSÉGEK - Dunay Pál: Regionális együttműködés Kelet-Közép-Európában: befektetés eredmény nélkül?
Regionális együttműködés: befektetés eredmény nélkül? tani az együttműködést, és tevékenységének gyakorlati oldalára kívánt összpontosítani, mások azon a véleményen voltak, hogy annak magába kell foglalnia bizonyos hagyományos politikai kérdéseket is. Magyarország volt a legfőbb támogatója annak, hogy a csoport foglalkozzon egy olyan rendkívül ellentmondásos kérdéssel, mint amilyen a kisebbségek problematikája. Ez, mint a későbbiekből kitűnik, még olyan területeken is veszélyeztette a Pentagonále-országok együttműködését, ahol a kapcsolat különben zavartalan volt. A korai várakozások ellenére, hogy a Pen- tagonále „bizonyos az EBEE-be foglalt jövőbeni összeurópai biztonsági folyamat magvává és esetleg modelljévé válhat",62 az együttműködés biztonsági dimenziója lényegében nem létezett.63 A csoport további kibővítését, Lengyelország felvételét elhalasztották, s attól tették függővé, hogy Varsó gazdasági reformprogramja jelentősen előrehaladjon.64 Időközben Lengyelországot megfigyelőként meghívták a külügyminiszterek 1991. május 17-18-i bolognai találkozójára. Az ország felvételéről az 1991. június 26-27- i dubrovniki miniszterelnöki találkozón döntöttek. Tekintettel arra, hogy Lengyelország egyike volt a legígéretesebb új demokráciáknak, aktív résztvevő a visegrádi csoportban, minden ok megvolt a felvételére: Lengyelországnak ugyanakkor kétségkívül van egy másik, nem közép-európai dimenziója, ami miatt nem mindenki örült a csoport kibővítésének. A viták Dubrovnikban Jugoszláviára összpontosultak. Míg az osztrák kancellár egy olyan nyilatkozatot tartott szükségesnek, amely vitássá tette volna Jugoszlávia állami szuverenitását, mások még abban sem tudtak megegyezni, vajon a Hexa- gonálénak egyáltalán be kell-e kapcsolódnia a vitába. Mindenki számára világos volt, hogy a hat országot a jugoszláv válság eltérően érinti. Jugoszlávia példája mutatta, hogy az együttműködés nehézségekkel néz szembe mindannyiszor, amikor a felek a világpolitika nagy kérdéseivel foglalkoznak. Néhány hónappal később öt Hexagonále- ország külügyminiszterei velencei találkozójukon döntöttek Jugoszlávia tagságának felfüggesztéséről. Ugyancsak megegyeztek abban, hogy a szervezet nevét Középeurópai Kezdeményezésre (KEK) változtatják. Megállapodtak abban, hogy a soros elnökséget naptári évenként, nem pedig a miniszterelnöki konferencia alkalmával váltják. Amikor 1991 végén Jugoszlávia elnöki időszaka lejárt, Ausztria váltotta fel. Horvátország és Szlovénia 1991 novemberében jelentette be csatlakozási szándékát. A külügyminiszterek 1992. márciusi klagenfurti találkozójukon megfigyelői státust adtak a két államnak. Teljes tagságra a kormányfők 1992. július 17-i értekezletén tettek szert. Bosznia-Hercegovina ugyanekkor jutott megfigyelői státushoz, s vált teljes jogú taggá a miniszterelnökök döntése alapján a következő napon. Macedónia felvétele viszont minden korábbi államénál bonyolultabb volt. Tagsági kérelmét 1992. május 14-én terjesztette elő. Az együttműködésben részt vevő országok megállapodtak, hogy felvételének előfeltétele az, hogy a nemzetközi közösség elismer1997. nyár 33
