Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - INTEGRÁCIÓ, REGIONALIZMUS,KISEBBSÉGEK - Dunay Pál: Regionális együttműködés Kelet-Közép-Európában: befektetés eredmény nélkül?
Regionális együttműködés: befektetés eredmény nélkül? Cseh- és Szlovákia és Magyarország között bizonyos érdekazonosság ma már több mint nyilvánvaló."35 Ebben megjelent a megkülönböztetés eleme is, hiszen e három országot tekintették Nyugaton Kelet-Közép-Európa legfejlettebb új demokráciáinak.36 Ez konkrét fejleményekben is tükröződött, nemcsak abban, hogy több figyelem fordult a három ország, mint más egykori Varsói Szerződés-tagállamok felé. Elég csak azt megemlíteni, hogy az EU elnöksége 1992-ben csúcstalálkozót hívott össze a visegrádi csoport államaival, és hogy a Benelux-államok kifejezték készségüket arra, hogy megosszák integrációs tapasztalataikat a három kelet-közép-európai országgal. 1991-ben azonban a helyzet kezdett megváltozni. Minden kelet- és közép-európai állam azonos elbánásban részesült az Észak-atlanti Együttműködési Tanácsban, majd 1992- ben nyolc (jelenleg tíz) országnak ajánlotta ugyanazt a Nyugat-európai Unió a petersbergi nyilatkozat alapján. A folyamat csúcspontját akkor érte el, amikor az Európai Unió mindazokat az államokat találkozóra hívta az EU Tanács ülését követően, amelyekkel társulási szerződéseket kötött. Először 1994 decemberében Essenben került erre sor, amit Cannes, Madrid és Firenze követett. A folyamat 1997- ben megszakadt, amikor a Tanács az amszterdami szerződést elfogadó ülést követően érthető módon nem hívta meg a társulási szerződést kötött tíz kelet- és középeurópai ország vezetőjét. De ezek az események demonstrálták, hogy a kelet-közép- európai államok szélesebb köre részesül azonos elbánásban a nyugati intézmények részéről, s nem kivételezettek a visegrádi csoport országai. A különbségtétel bizonyos fokú továbbélését jelezte azonban, hogy csak három visegrádi ország kapott tagságot az OECD-ben, és ugyanezt a három államot, Csehországot, Lengyelországot és Magyarországot hívta meg az Észak-atlanti Szerződés Szervezete, hogy tagságukról tárgyaljon. Szlovákia kimaradása megmutatta, hogy a visegrádi csoport 1991-92-ben még létezett bizonyos mértékig exkluzív jellege végérvényesen megszűnt. A visegrádi csoport kifelé irányuló tevékenységén túl figyelmet kell fordítani arra is, milyen szerepet játszott ez a szubregionális államközi együttműködés a részt vevő országok életében. A legfontosabb korlátot az képezte, hogy a felek nem álltak készen arra, hogy állandó szerveket vagy szervezetet hozzanak létre. Kivételt jelentett ez alól Lengyelország, ahol Walesa elnök aktívan támogatta, hogy intézményesítsék a visegrádi együttműködést. A prágai csúcstalálkozón javaslatot terjesztett elő, hogy alakítsák át a csoportot egy az ÉK-hoz hasonlító gazdasági és politikai integrációs szervezetté. Az intézményesítés gondolatát nemcsak a két másik részt vevő állam ellenezte, azt még a lengyel külügyminisztérium sem támogatta.37 A csehszlovák vezetés sokkal nyíltabban fogalmazott az intézményépítésről, mint a magyar. Előbbi inkább látta „Visegrádot folyamatnak, mint intézménynek; és... elszánt volt arra, hogy az a gazdasági és politikai együttműködés laza keretévé fej1997. nyár 21
