Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 2. szám - INTEGRÁCIÓ, REGIONALIZMUS,KISEBBSÉGEK - Dunay Pál: Regionális együttműködés Kelet-Közép-Európában: befektetés eredmény nélkül?
Dunny Pál A Kelet-Közép-Európa 1989-es forradalmait követően hatalomra került erők közötti együttműködés fontossága nyilvánvaló volt. De az együttműködés némiképp ködös szándékán túl semmi sem volt világos. A keretek megteremtésének legeltö- kéltebb támogatója Csehszlovákia elnöke, Václav Havel volt. Havel, aki 1990 januárjában Varsóba és Budapestre látogatott, egy olyan állam élén állt, amelyet rendkívül merev politikai rendszere 1968 és 1989 között elzárt a külvilágtól, s egyben olyan politikus, akinek volt jövőképe. A lengyel parlament két háza előtt elhangzott beszédében kijelentette: „Lehetőségünk van arra, hogy Közép-Európát, amely eddig történeti és lelki fogalom volt, politikai jelenséggé változtassuk. Esélyünk van arra, hogy összekapcsoljuk azokat az államokat, amelyeket mostanáig a szovjetek gyarmatosítottak, s amelyek ma kísérletet tesznek arra, hogy olyan barátságot hozzanak lére a Szovjetunió népeivel, amely egyenlő jogokra épül, az államok e kapcsolatát állandó, különleges szervezetté tegyék, amely Nyugat-Európához nem szegény disszidensként vagy segítségre szoruló, amnesztiában részesült fogolyként közelít, hanem olyan valakiként, akinek van mit ajánlania..."4 Havel szavaiból, akárcsak a magyar vezetéssel 1990. január 26-án Budapesten folytatott tárgyalásaiból kitűnt, hogy az együttműködés célja a közeledés - később pedig a politikai lépések - összehangolása a Szovjetunióval fenntartott kapcsolatok és a Nyugat-Európához való csatlakozás terén. Havel, feltehetőleg helyesen, azt gondolta, hogy a közös álláspontok kialakítása és az együttes cselekvés javítaná Kelet-Közép-Európa alkupozícióját a külvilággal szemben. Ugyancsak támogatta azt, hogy a közép-európai együttműködést intézményesítsék. 1990. április 9-re közép-európai csúcstalálkozót hívtak össze annak érdekében, hogy - Havel szavaival élve - „összehangolják visszatérésünket Európába". A résztvevőknek meglehetősen eltértek a nézetei abban, hogy mi szerepeljen a találkozó napirendjén. így nem volt meglepő, hogy az egyetlen kézzelfogható eredmény Csehszlovákiának az Alpok-Adria együttműködésbe történő felvétele, s ezzel a Penta- gonale csoport létrehozása volt. A rendezvény időzítése és a részvevők összetétele sem volt szerencsés. Egy nappal azután került rá sor, amikor Magyarországon az első demokratikus választások második fordulóját megrendezték. Ez azt jelentette, hogy a magyar felet egy olyan küldöttség képviselte, amelynek pártja súlyos vereséget szenvedett a választásokon, s így aligha volt a találkozón könnyű helyzetben. Ezen túlmenően Jaruzelski, Lengyelország elnöke sem a szocializmust felváltó megközelítést testesítette meg, s sok más részvevőtől eltérő prioritássokkal rendelkezett. A magyar küldöttség, amely Németh Miklós miniszterelnökből, Horn Gyula külügyminiszterből és Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnökből állt, konkrét kérdéseket kívánt megvitatni. Mindenekelőtt Magyarország elégedetlenségét a magyar kisebbséggel szembeni bánásmódot illetően bizonyos szomszédos országokban. Végül a magyarok még a záró sajtóértekezlet előtt távoztak, de csak azt követően, 12 Külpolitika
