Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Nagy Péter: Döntéshozatal az Európai Unióban: modellek, alkalmazások, komparativisztika
Könyvekről hét az integráció jelentősen előrehaladt, a konkrét megvalósítás folyamata azonban még hosszú ideig „perlekedős" lesz. Bár a tagállamok az európai integráció utolsó akadályát is elhárították, mindez azonban közel sem jelenti azt, hogy az integráció ellenzőivel többé nem kell számolni. A. F. Organski és Sámuel Eldesveld a kötet zárótanulmányában (Modeling the EC) összegzi az EU modellezésének eredményeit, perspektíváit. Rámutatnak arra, hogy mivel európaiak „találták fel" a nemzetállamot, az ipari forradalmat, jelenleg pedig azokon az eszközökön és változtatásokon dolgoznak, melyek (Nyugat-)Európa egységesülését célozzák, ezért, ha ez sikerül, akkor nem kétséges, hogy Európának ismét döntő szava lesz a világ alapvető ügyeiben, bár ez a folyamat jóval hosszabb és rögösebb lesz, mint ahogyan az EU alapító atyái valaha is elképzelték. A szerzők véleménye szerint az Európa egységesítéséért tevékenykedő politikusoknak nagyobb figyelmet kellene tanúsítaniuk a modellek által nyújtott eredmények alkalmazása iránt. Elismerik, hogy a politikusokat többnyire a folyamat lényege érdekli: mik a tagállamok álláspontjai, melyik tagállammal lehet kompromisszumot kötni, mit hajlandók a tagállamok a megállapodás elérése érdekében megtenni, meg- változtatható-e a döntés kimenetele, mit lehet tenni a változtatás érdekében, javít- hatók-e a politikus szempontjából kedvezőtlen döntési kimenetelek. A felelős politikusok veszteségeik minimalizálására, nyereségeik maximalizálására törekednek, ehhez azonban két kérdésre pontos választ szeretnének kapni: ha hagyják, hogy a dolgok menjenek a maguk útján, akkor hogyan fog alakulni a kérdéses probléma, és miért éppen úgy? Lényeges számukra továbbá az is, hogyan változtathatják meg a döntések kimeneteleit ahhoz, hogy azok saját preferenciáiknak megfeleljenek; ha pedig ez nem lehetséges, akkor legalább részben miként változtathatók meg a kimenetelek. A fenti kérdésekre adandó válaszok felettébb fontosak a politikusok számára, hiszen csak tökéletlen információk állnak rendelkezésükre, számos kérdésre csak találgathatják a választ, s emiatt a nemzetközi tárgyalások gyakran sötétben való tapogatózást jelentenek számukra. Ezzel szemben a modellezés lehetővé teszi a tagállamok változó elvárásainak, többfordulós vitáinak, lépéseinek és ellenlépéseinek (számítógépes) szimulálását a tárgyalások során, a releváns szereplők (tagállamok) meghatározását, amelyeknek a problémára vonatkozó álláspontjai stratégiai kompromisszumok megkötéséhez vezethetnek. A modellezéssel nyert információk alkalmasak a döntések megjavítását célzó stratégia kidolgozására a tagállamok elvárásainak, percepcióinak és lépéseinek szimulálásával. Feltárhatók azok a stratégiák, amelyek alapján eldönthető, mely tagállamokkal szükséges érintkezésbe lépni, és milyen sorrendben, milyen egyezségek javasolhatók, s mely tagállamokkal lehetetlen a megegyezés. A szerzők a következő mondásra emlékeztetik a politikusokat: „az Isten megadta azt a bölcsességet, hogy elfogadjam azokat a dolgokat, melyeken 246 Külpolitika
