Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Nagy Péter: Döntéshozatal az Európai Unióban: modellek, alkalmazások, komparativisztika
Könyvekről ra törekednek, s így az EU intézményeinek működését elhúzódó döntéshozatali folyamat jellemzi. Ebben a folyamatban érdekszövetségek alakítása előmozdíthatja a többségi vagy egyhangú szavazatok megszerzésére irányuló erőfeszítéseket, mert ettől a cserében részt vevő partnerek nyereséget várnak. Ily módon a politikai érdek- szövetségek kialakítása a multilaterális integrációs tárgyalások fontos elemét alkotja, melyekben valamennyi tagállam talál a saját érdekei szempontjából lényeges vonatkozásokat. Mindezt figyelembe véve megállapítható, hogy az EU döntéshozatala számos hasonlóságot mutat a nemzeti koalíciós kormányok döntéshozatalával, bár nagyobb hangsúlyt fektet az egyhangú szavazásra, mivel itt nincs lehetőség alternatív koalíciók létrehozására. Jacek Km gier és John H. P. Williams (The Politics Surrounding the Creation of the EC Bank: The Last Stumbling Block to Integration) tanulmánya különösen fontos területet elemez: az EU pénzügyeit irányító bankrendszer létrehozása nagy jelentőséggel bír az integráció továbbfejlődése szempontjából. Jean Monnet látomása az egységesülésről, az államok feletti bank létrehozásáról, az EU jövőbeli fejlődésének sarokkövét jelenti, s azt tükrözi, hogy a tagállamok, cserébe az egységes piac előnyeiért, hajlandók gazdasági szuverenitásuk egy részéről lemondani, és átadni azt egy központi intézménynek. Monnet mellett más teoretikusok is úgy vélik, hogy az európai intézmények fokozatos kialakítása, többek között a bankrendszeré is, olyan funkcionális gazdasági kapcsolatokat fog létrehozni, melyek korlátozzák az egyes nemzetállamok politikai lehetőségeit. A szerzők ismerik az ezzel szemben álló véleményeket is, melyek szerint a központi bank működése nem vezet feltétlenül az integráció kiteljesedéséhez, illetve az új intézmények nem jelentenek alapvető változást a nemzetállamok és az EU közötti kapcsolatokban. Tanulmányukban az 1989- es madridi csúcstalálkozót megelőző és az 1991-es maastrichti csúcsig tartó időszak politikai folyamatait vizsgálják, amely során a tagállamok kidolgozták monetáris politikájuk koordinálásának módszereit, illetve a bankrendszer struktúrájára és működésére vonatkozó közös politikájukat. Az EU államok feletti bankrendszerének létrehozásával kapcsolatos politikai nézetkülönbségeket egy 0-tól 100-ig terjedő skálán szemléltetik a szerzők: 0 - Valamennyi tagállam saját nemzeti bankkal rendelkezik, amely a gazdaság- és a monetáris politikát irányítja; a kormányok megvalósíthatnak közös politikát, de figyelmen kívül is hagyhatják azt; 20 - Nincs közös bank, de a tagállamok nemzeti és magánbankjai között kapcsolatokat építenek ki a közös valuta (ECU) fenntartásában, a kormányok azonban beavatkozhatnak nemzeti gazdasági érdekeik védelme érdekében; 50 - A közös bank felállítását elhalasztják addig, amíg a tagállamok gazdaságai közötti konvergencia megvalósul; a nemzeti bankrendszerek elősegítik az egységes piac felé vezető folyamatokat, ami végül egy gyenge befolyással bíró központi bank létrehozásához vezet; 80 - A kormányok által irányított gazdasági konvergen144 Külpolitika
