Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Nagy Péter: Döntéshozatal az Európai Unióban: modellek, alkalmazások, komparativisztika
Könyvekről Az EU tagállamainak relatív hatalmát a súlyozott szavazási rendszerrel kodifikálta, amely a modell egyik paraméterének a forrása is. A modellben ezt az erőt meg kell szorozni a tagállamok azon szándékával, hogy erőforrásokat fordítanak-e a kérdéses probléma megoldására. Ezáltal mind az intézményi, mind pedig az intézményen kívüli mérlegelések értékelhetők, beleértve azokat a tárgyalásokat is, melyeket még azelőtt folytatnak, mielőtt egy javaslat átmenne a formális döntéshozatali folyamaton. Voltaképpen arról van tehát szó, hogy figyelembe lehet venni azokat a történéseket is, melyek még a látható, formális folyamatok lezajlása előtt zajlanak a „dohányfüstös szobákban". A szerző alapfeltételezése szerint a formális döntési folyamat a tárgyalások előtti fázisban elért megállapodásokat „ismétli meg", annak meghatározása viszont, hogy egy adott tagállam hogyan szavaz, természetesen ad hoc jellegű. A számítások meglepő eredményt adtak, így például az autók kipufogógázára vonatkozó szabványok bevezetési idejét illetően. A „hagyományos" módszer alapján arra lehetett volna következtetni, hogy a négyéves időtartamot többen támogatják: a súlyozott szavazatok összeszámolása azt jelezte, hogy ez a javaslat 20 szavazatot kap (a teljes szavazatok 32%-át), míg a hét év múlva történő bevezetésre vonatkozó csak 13-at (a teljes szavazatok 21%-át). Meghökkentő, hogy ennek ellenére éppen a négyéves variáns bukott meg, a modell alkalmazása során csak 0,124 pontot ért el, míg a hétéves javaslat 0,215 pontot szerzett, s ezzel nyert. Frans N. Stokman és Reiner Van Oosten (The Exchange of Voting Positions: An Object-Oriented Model of Policy Networks) tanulmányukban azt igazolják, hogy két tagállam növelheti hasznát úgy is, hogy két problémakört vagy döntést összekapcsolva szavazatokat cserél egymással. Leírják a kooperatív modellt, amely prognosztizálja a szavazatok potenciális cserearányait, kiszámítja a tagállamok hasznát, szimulálja a csere megvalósítását és hatását a döntések kimenetelére egy ugyancsak N szereplőből és M döntésből álló döntéshozatali rendszerben; matematikailag levezetik és bizonyítják a modell egyenleteit. Bruce Bueno de Mescjuita és A. F. K. Organski (Policy Outcomes and Policy Interventions: An Expected Utility Analysis) tizenhat problémakör értékelése alapján összekapcsolták az absztrakt modellezési folyamatot a tanács tényleges döntéseivel. Információik szignifikáns konzisztenciát mutattak a modell által prognosztizált tárgyalási stratégiák és a tényleges döntések között. A kontrollstratégiákat a politikusok a tárgyalási folyamatok befolyásolására használhatják saját álláspontjuk előnyben részesítése érdekében. Frans N. Stokman és jan M. M. Van den Bos (The Exchange of Voting Positions in the EC Council) a politikai szövetségek modelljét alkalmazták, amely lehetővé teszi a tagállamok közötti érdekszövetségek kialakulásának szimulálását, illetve annak vizsgálatát, hogy az érdekszövetségek mennyire befolyásolják a várható poli142 Külpolitika
