Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - AZ UNIÓN KÍVÜL - Szőnyi István: Az Egyesült Államok és az unió bővítése
Szőnyi István NATO-bővítéssel szemben, akkor az unió teljes körű kibővítésével kapcsolatban merülnek fel problémák. A maastrichti koncepciónak megfelelően ugyanis szoros kapcsolat áll fenn az EU és a WEU (Nyugat-európai Unió) között: a WEU-nak csak EU-tag lehet a tagja. A WEU és a NATO között is szoros kapcsolat áll fenn azonban, vagyis minden WEU-tagállam egyetért azzal, hogy a NATO-tagság a WEU-tagság előfeltétele. így a nem NATO-tag EU-államok csak akkor válhatnak a WEU tagjaivá, ha egyúttal megszerzik a NATO-tagságot is. Végső soron tehát a nem EU-tag Egyesült Államoknak döntő szava lenne az unió teljes körű kibővítésében, amennyiben az érinti a közös védelmi dimenziót is.29 Az EU és a NATO tagsága között nem teljes az átfedés, és előreláthatólag nem is lesz az, legalábbis átmenetileg. Ez a helyzet további problémákat vet fel. Egyrészt ugyanis az Európai Unión belül különböző biztonsági zónák jelenhetnek meg. A különböző biztonsági zónák megjelenése azonban az EU-nak éppen a maastrichti ambícióira jelenthetne veszélyt, a közös kül- és biztonságpolitika, a közös védelem, illetve a politikai unió vonatkozásában. Másrészt viszont ha az unió és a NATO tagsága között nő az eltérés, és a viszonylag szűkebb tagságú NATO-val egy viszonylag tágabb tagságú EU áll szemben, akkor ez a transzatlanti partnerségre jelenthet veszélyt. Az Egyesült Államok ugyanis úgy találhatja, hogy egyre jobban kiszorul az európai eseményekből, illetve az európai jelentőségű döntésekből, és ezzel elvesztheti érdekeltségét európai szerepvállalásának fenntartásában a biztonság területén. Az unió és a NATO között aligha várható teljes átfedés, de ennek valószínűleg nem is lenne sok értelme. Az eltérés mindaddig nem problematikus, ameddig kezelhető, azaz ameddig nem megy a transzatlanti partnerség rovására. Ennek elkerüléséhez valószínűleg nincs szükség teljes átfedéshez, ám az eltérés olyan szintet is elérhet, ami már a partnerségre veszélyes lehet. Magyarország számára ez azt jelenti, hogy az esetleges NATO-tagság még korántsem jelent garanciát az EU-tagság- ra, és fordítva, az esetleges EU-tagság sem jelent garanciát a NATO-tagságra. Ugyanakkor a NATO-tagság esetleges elmaradása sem gátolja meg az EU-tagságot. Végső soron Magyarország NATO-tagsága nem hátrányos az EU-integráció szempontjából, de előnyös lehet a transzatlanti partnerség fenntartása vonatkozásában. Annál is inkább ez a helyzet, mert a NATO reformja egyaránt kedvez a szövetség bővítésének és a nagyobb európai szerepvállalásnak. A NATO reformjában központi szerephez jut a CJTF- (azaz a többnemzetiségű haderőcsoport) koncepció. A magyar törekvéseket illetően ennek azért van jelentősége, mert a nagy tűzerejű csapatok mobilitása és a parancsnoki struktúra rugalmassága éppúgy szolgálja a nagyobb európai szerepvállalást a szövetségen belül, mint a NATO bővítését.30 Vagyis a NATO reformjának keretében egybefügg az európai integráció védelmi dimenziójának alátámasztása és a szövetség bővítése. 234 Külpolitika
