Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1997 (3. évfolyam)
1997 / 1. szám - ÚTKÖZBEN - Sárdi Péter: A parlamentek szerepe az EU-országok integrációs politikájában
Sríhli Péter egyes parlamentek ellenőrző és a kormánypolitikát befolyásoló szerepéről folyik. Mindezek alapján - nem véletlenül - a francia delegáció javasolta e fórum szerepének lényeges növelését. Tekintettel arra, hogy az európai szenátus megalakítására irányuló francia törekvéseket a partnerek nem támogatták, a francia nemzetgyűlés és szenátus e formában látja a nemzeti érdekek megjelenítésének újabb síkon való lehetőségét. Mindezek alapján új szerepet, egyfajta felsőházi szerepet szánnak a konferenciának. A francia vélekedés szerint a konferenciának a Miniszteri Tanács által kezdeményezett, a szubszidiaritást erősítő kérdésekkel, valamint a három maastrichti pillér közül a közös biztonságpolitikával, a jogi és a belügyi együttműködéssel kellene foglalkoznia. A franciák azt is javasolták, hogy a maastrichti megállapodás felülvizsgálatakor a módosított szerződésszövegben rögzíteni kellene: a konferencián többségi szavazás vezessenek be. Úgy tűnik, hogy ezt a francia álláspontot, ha fenntartással is, de a tagállamok egy része támogatja, hiszen ebben a nemzeti törvényhozások nagyobb szerepét látja megvalósulni. A tagországok ugyanakkor nem kívánnak egy kibővülő tevékenységéhez sem titkárságot létrehozni, azt továbbra is az elnöklést betöltő ország, illetve az ún. trojka országainak parlamenti hivatali szervezetei révén kívánják támogatni. A Reflexiós Csoport, ismervén a francia törekvéseket, jelentésében egyértelműen leszögezte, hogy nem tartaná bölcs megoldásnak az európai bizottságok konferenciájának intézményesítését, azt továbbra is a véleménycsere és konzultáció fórumának kívánja megtartani. A korábbi olasz elnökség alatt megfogalmazódott, hogy a parlamentek kollektív szerepvállalását az európai politika alakításában két alapvető irányban kívánják növelni: az egyik a meglévő struktúrának, a COSAC-nak a hozzáigazítása az új helyzethez, a másik pedig ad hoc bizottságok létrehozása, amelyek meghatározott feladatokra, meghatározott célokra ideiglenesen jönnének létre. Az 1996. októberi dublini ülésen a COSAC ajánlásokat fogalmazott meg, amelyekben a saját szerepének meghatározását körvonalazta. Megfogalmazták, hogy a konferencia kapcsolatrendszerét erősíteni kell, és hogy partnerként kell megjelennie a brüsszeli tárgyalásokon. A javaslat tartalmazza, hogy a kormányközi konferenciának szövegébe szükséges foglalnia a maastrichti szerződéshez csatolt 13-as számú dokumentumot a nemzeti parlamentek szerepének erősítéséről. A javaslat meghatározott saját vonatkozású, a munkát elősegítő technikai célkitűzéseket, és külön aláhúzta a tartalmi kérdések vonatkozásában a szubszidiaritás, a maastrichti szerződés második és harmadik pillérével kapcsolatos kérdések tárgyalását, összefüggésben az Európai Unió állampolgárainak jogaival. Az európai bizottságok konferenciájának további sorsa tehát nyitott kérdés. Azonban annyit már most látni, hogy amennyiben a konferencia, (COSAC) nem válik második kamarává, akkor nem töltheti be a kormányzati intézmények felügyeletét, ellenőrzését sem. Ennek megfelelően a COSAC nem helyettesítheti a nemzeti parlamentek ellenőrző funkcióját. 122 Külpolitika
