Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - DOKUMENTUMOK 1956-RÓL - Kiss József - Ripp Zoltán - Vida István: Tito és Hruscsov levélváltása 1956.december 3.-1957.január 10.
Tito és Hruscsov levélváltása egyre inkább erőszakossá, a megtorláson alapulóvá és főleg restaurációs jellegűvé váltak a hatalom megszilárdítására tett lépések. Az „ellenforradalom négy okát" meghatározó decemberi párthatározat, ha kifejtve nem is, de potenciálisan tartalmazta a nemzetközi imperialista összeesküvés és az azt segítő belső árulás koncepcióját, s ebbe a koncepcióba Jugoszlávia belekeverése csak a szovjet-jugoszláv viszony alakulásától függött. Az így kialakult helyzetre a jugoszlávok ideológiai offenzívával reagáltak. A vitában így a magyar '56 értékelése is új dimenziót kapott. Kardelj ugyanis ismét a rendszer kérdését vetette fel annak kapcsán, hogy a munkásosztály Magyarországon felkelt „saját történelmi érdekei ellen". A jugoszlávok láthatóan nem akartak sem a „tudatosan megszervezett ellenforradalom", sem pedig a „szabadságért és függetlenségért vívott harc" álláspontjára helyezkedni, ezért a felkelés minősítéséről a konszolidáció jellegére próbálták áthelyezni a hangsúlyt, mégpedig a munkástanácsok perspektívájára összpontosítva. Kardelj kifejtette, hogy az igazi kommunista álláspont nem a bürokratikus rend visszaállítása, a pártot a középpontba helyező politikai rendszer rekonstrukciója, hanem a dolgozók önigazgatásán alapuló rendszer kialakítása, amelyet a munkástanácsok ösztönösen szocialista álláspontra helyezkedve követelnek. Nagyvonalúan eltekintett attól, hogy a magyar munkástanácsok a többpártrendszerhez és a többi „burzsoá liberális" csökevényhez is ragaszkodtak, amit a jugoszláv kommunisták élesen elutasítottak. A jugoszláv kommunisták számára ugyanis az volt a lényeg, hogy saját modelljüket mint alternatív lehetőséget eséllyel kínálják a sztálinizmus helyreállítása helyett. A Szovjetunió és a „tábor" többi kommunista pártja azonban a kétpólusú világrend jegyében a magyar felkelést a nemzetközi imperialista összeesküvés művekét értelmezte, s tanulságként a „sorok szorosabbra zárásának" szükségességét kívánta elérni. Ennek nyomán indult meg 1957 elejétől a nemzetközi méretű hajsza a nemzeti kommunizmus és a revizionizmus ellen, amelynek során összekapcsolták a jugoszláv nézeteket az immár árulóvá minősített Nagy Imréével. A szovjetek csak egy menekülési utat kínáltak fel a jugoszlávoknak: a közeledést a táborhoz. Az 1957. január 10-én kelt Hruscsov-levél, amelyet másodikként közlünk, ennek a folyamatnak a kezdetén született.13 Kiss József-Ripp Zoltán-Vida István 1996. ősz-tél 223
