Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - KISEBBSÉGEK - Vogel Sándor: A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában
Vogel Sándor mélyi, kulturális autonómia vagy a helyi önkormányzatok autonómiája - két akadálya van: 1. Egyes államok alkotmányjogi rendszere és tradíciói, amelyek a centralizált nemzetállamban gyökereznek, képtelenek a kisebbségi elvek alapján fogant autonómia fogalmát elfogadni. Ezek az államok (Franciaország, Románia, Szlovákia, Görögország, Bulgária, Törökország) következetesen fellépnek a kisebbségi autonómia fogalmának kodifikációja ellen. 2. A területféltő fóbia megléte az állam politikai magatartásában (Szlovákia, Románia, a balkáni államok). Ezen államokban a többséget képviselő politikai erők attól tartanak, hogy az autonómia az első lépés lehet a kisebbségek által lakott területek elszakadása fele. Minél erősebb egy államban a területféltő fóbia, annál hevesebben tiltakozik az autonómiához való jog bármely formájának kodifikációja ellen. Egyes államok e magatartásával szemben a következő jogi és politikai érvek hozhatók fel:- Emberjogi szempontból az autonómiához való jog az egyetlen lehetőség a nemzeti kisebbségek vagy a hozzájuk tartozó személyek többséggel való egyenlőségének (esélyegyenlőségének) biztosítására. Christoph Pan az autonómiához való jog biztosításának szükségességét a következőképpen fogalmazta meg: a többségi elv, vagyis a nagyobb számok törvénye mint a demokratikus hatalomépítés utolsó eleme többségi elvű kiváltságokat biztosít, és kizárja a számszerű kisebbségben lévő jogosultakat, akik megfelelő autonómia és védelem nélkül nem versenyképesek államuk többségével szemben.51 A többségi elvű kiváltságok rendszere ellentétben áll az alapvető emberi jogok egyik leglényegesebb elvével, a diszkrimináció tilalmával. Ezért a többségi demokrácia alternatívájaként egyes politológusok bevezették a „konszociacionális demokrácia" (consotiational democracy) fogalmát, amely a plurális társadalmat alkotó csoportok között a hatalmat megosztva hoz létre hatalmi egyensúlyt, ugyanakkor a csoportok számára bizonyos fokú önigazgatást (autonómiát) biztosít. E felfogás szerint a konszociacionális demokrácia alkalmasabb az etnikai, nyelvi, vallási és kulturális törésvonalak mentén megosztott társadalmak problémáinak kezelésére, mint a többségi elvű demokrácia.52 Ennek az elvnek a megvalósítására Svájc és Belgium a példa.- Politikai szempontból éppen az ellenkezője igaz annak, amit egyes államok állítanak: az időben megadott autonómia az elszakadási törekvések ma már bizonyíthatóan legjobb megelőzési módja. Ezt támasztja alá a dél-tiroli autonómia esete, amelyről Felix Ermacora a következőket írja: „Az idegen turista, aki »Isten kertjébe« lép, gyakran nem is veszi észre, hogy ez a föld, amely hatvan évvel ezelőtt egyértelműen Ausztria volt, Ausztria lehetett volna, Ausztria nem lehet többé, vagy akár nem is akar többé az lenni..."53 Az autonómiához való jog biztosítása teheti lehetővé egy kisebbség számára annak a biztonságérzésnek a kialakulását, amelynek 208 Külpolitika
