Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - KISEBBSÉGEK - Vogel Sándor: A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában
Vogel Sándor 1. cikk és a 3. cikk 2. paragrafusához csatolt értelmezésben megerősíti: „Az 1. cikkely a nemzeti kisebbségekre mint olyanokra és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogaira és szabadságjogaira vonatkozik. A különbségtétel és az eltérés a szóhasználatban világossá teszi, hogy nem a nemzeti kisebbségek kollektív jogait célozza meg. A Felek azonban elismerik, hogy a nemzeti kisebbségek védelme az ilyen kisebbségekhez tartozó személyek jogainak védelme által valósítható meg."40 A 2. paragrafus előírja, hogy a keretegyezmény elveiből származó jogok és szabadságjogok egyénileg és másokkal közösségben gyakorolhatók. Ennélfogva a jogok és szabadságjogok közös gyakorlásának lehetőségét ismeri el, amely azonban - a kommentár - szerint különbözik a kollektív jogok fogalmától.41 Az egyezmény e felfogás jegyében egyetlen kollektív megközelítésű cikkelyt sem tartalmaz. Az ET 1201-es ajánlásához viszonyítva visszalépésnek tekinthető, hiszen az a pozitív diszkriminációra, a kulturális, gazdasági és társadalmi életben való részvételre vonatkozó cikkelyekben kollektív, a jogorvoslati lehetőségre vonatkozó cikkelyben egyéni és kollektív jogi megközelítést tartalmaz. Hasonlóképpen visszalépés, hogy nem tartalmazza a jogorvoslat lehetőségét, és kimaradt belőle az autonómiához és a különleges státus területhez kapcsolható joga, amelyet az 1201-es ajánlás all. cikkelyében megfogalmazott.42 Az egyezmény mindenekelőtt programjellegű előírásokat és célokat tartalmaz, amelyek megvalósítására az államoknak törekedniük kell. A dokumentumban megfogalmazott tételes jogok vagy jogi elvek végrehajtását az államok ritkább esetben biztosítják, többnyire vállalják, hogy törekedni fognak rájuk, vagy tartózkodnak olyan (pl. az asszimilációra irányuló) politikától, amely a kisebbségekhez tartozó személyeket jogaik gyakorlásában korlátozná. A szövegben sok az „amennyire lehetséges", „ahol helyénvaló", „ahol szükséges" soft-law megfogalmazás. A dokumentum jellegénél fogva és a kommentár értelmezése szerint is széles mozgásteret biztosít az államoknak. A jogelveket a sajátos körülmények figyelembevételével az államoknak kell belátásuk szerint érvényesíteniük. Először állít fel a keretegyezmény bizonyos ellenőrzési mechanizmust. A szerződő felek általi végrehajtását az ET miniszteri bizottsága fogja figyelemmel kísérni, a felek pedig kötelesek a vállalások végrehajtásáról a főtitkáron keresztül a miniszteri bizottságot a hatályba lépést követő egy éven belül, majd időszakonként tájékoztatni. A miniszteri bizottságot pedig egy tanácsadó bizottság fogja munkájában segíteni (20-22. cikk): A dokumentum szerint „a Felek törekednek arra, hogy ahol szükséges, kétoldalú és többoldalú megállapodásokat kössenek más államokkal, kiváltképpen a szomszédos államokkal, hogy biztosítsák az érintett nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek védelmét" (18. cikk). „A keretmegállapodásból semmi sem magyarázható úgy, hogy korlátozza vagy részben hatályon kívül helyezi a szerződő felek bármelyikének törvényeiben vagy bármely más általuk aláírt szerződésben biztosított emberi jogokat és alapvető 204 Külpolitika
