Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - KISEBBSÉGEK - Vogel Sándor: A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában
Vogel Sándor hogy kollektív jogokat követeljenek, hiszen érdekvédelmi szervezeteik saját politikai céljaikat határozzák meg, és ebben bizonyos államok (Ausztria, Magyarország, Olaszország, Oroszország, Szlovénia) hallgatólagos vagy tevőleges támogatását élvezik. Tény az, hogy ma már a kollektív jogok biztosításáért a harc a nemzetközi jog fórumain is folyik. Fogalmának a nemzetközi jogba való bevezetése nélkül a feszültségek feloldása és a valóban hatékony kisebbségvédelem nehezen képzelhető el. Nemzetközi kisebbségvédelmi dokumentumok A következőkben rövid elemzésben bemutatjuk azokat az utóbbi időben keletkezett nemzetközi jogi dokumentumokat, amelyek kisebbségvédelmi kitételeket tartalmaznak, illetve amelyeknek tárgya kimondottan a kisebbségek jogainak és szabadság- jogainak biztosítása. E jogi folyamat intézményes kerete az EBEE/EBESZ, az ET és az ENSZ. Kiindulópontnak az EBEÉ 1975. évi helsinki záróokmányai tekinthetjük, amely kimondja: „A részt vevő államok, melyeknek területén nemzeti kisebbségek vannak, tiszteletben tartják az ilyen kisebbséghez tartozó személyek jogát a törvény előtti egyenlőségre, maradéktalanul biztosítják számukra azt a lehetőséget, hogy ténylegesen élhessenek az emberi jogokkal és alapvető szabadságjogokkal, és ily módon védelmezik a nemzeti kisebbségek törvényes érdekeit ezen a téren" (1. rész VII. cikk). Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet emberi dimenzióval foglalkozó koppenhágai konferenciájának dokumentuma (1990. június 29). A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait az egyetemesen elismert emberi jogok részének tekinti (30. cikk), és megállapítja: „a részt vevő államok különleges intézkedéseket hoznak a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek más állampolgárokkal való teljes egyenlőségének biztosítása terén." (31. cikk); „A nemzeti kisebbségekhez való tartozás a személyek egyéni választásán alapul..." (32. cikk); „A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek joguk van ahhoz, hogy szabadon kifejezzék, megőrizzék és fejlesszék etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitásukat, illetve fenntartsák és fejlesszék kultúrájukat annak minden vonatkozásában minden olyan kísérlettől mentesen, amely akaratuk ellenére történő asszimilációjukat célozza." (32. cikk); „A magánéletben és a közéletben egyaránt szabadon használják anyanyelvűket." (32. cikk 1. bekezdés); Joguk van arra, hogy „akadálytalanul kapcsolatokat létesítsenek és tartsanak fenn egymás között országukon belül, illetve a határokon túl más államok olyan állampolgáraival, akikkel közös az etnikai és nemzeti eredetük, kulturális örökségük és vallási hitük." (32. cikk 4. bekezdés); „A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogaikat egyénileg, valamint csoportjuk más tagjaival közösen gyakorolhatják." (32. cikk 6. bekezdés); „A részt vevő államok területükön védelmezik a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitását, és megteremtik a feltételeket ezen 194 Külpolitika
