Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - KISEBBSÉGEK - Vogel Sándor: A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában
A kisebbségi jogok kodifikációjának lehetőségei Európában 1. Az európai nemzetállami berendezkedés, a nemzetállam-koncepció, amely a nemzet és az etnikum azonosságára épül, az államot egyetlen etnikum tulajdonának és reprezentánsának tekinti. Ez a felfogás az ideológiai alapja a jelenleg Európában veszélytényezőként jelentkező szélsőséges nacionalizmusoknak. „A nacionalizmus politikai elve, hogy lefedje az »ország«, »nép«, »történelem« hármasságát. Eszerint minden nemzeti államban csupán egyetlen nemzet számára van hely; ahol nemzeti kisebbségek fennállása miatt nem ez az eszményi, törekedni kell rá."3 2. Az a múlt századi liberális jogi felfogás, hogy a szabadság alapja az egyén szabadságjogainak biztosítása. Ez a felfogás a második világháború után egyetemessé vált: az első világháború után érvényben lévő, a kisebbségek nemzetközi védelmére vonatkozó rendszert megszűntnek nyilvánították, és a népcsoportokat védő „régi" koncepciót felváltotta az új, amely az egyén emberi jogainak minden megkülönböztetéstől mentes védelmén alapul.4 Ez az elv az alapja az európai államok mai jogrendszerének, sőt az emberi jogokat biztosító nemzetközi jogrendszernek is. Bár ma már elfogadott nézet, hogy az egyéni jogok biztosítása nem oldhatja meg a nemzeti kisebbségek, etnikai csoportok védelmét, miként ezt a második világháború befejezésekor gondolták, amikor eleve őrizkedtek attól, hogy a kisebbségek számára védelmi garanciákat biztosítsanak, hiszen a náci Németország a versailles-i békeszerződésekhez csatolt kisebbségvédelmi szerződéseket is felhasználta arra, hogy a kollektív etnikai elv jegyében hódító törekvéseit megvalósítsa. Mindezek következtében a kollektív jogok biztosításának elve csak lassan és óvatosan nyer teret. 3. Egyes államok attól való félelme, hogy a kisebbségeknek biztosított jogok szuverenitásukat és területi integritásukat veszélyeztetik. Ezen államok politikusainak gondolkodásában a területféltő koncepciónak van prioritása. Mindezek az akadályok Európa különböző területein különböző intenzitással jelentkeznek. A kisebbségi kérdés az 1989 utáni időszakban mindinkább szétfeszítette a belső szabályozásokat, és nemzetközi dimenziójúvá vált. Az egész kontinensre kiterjedő rendezése ezért csakis a nemzetközi jog keretei között biztosítható. A nemzetközi jog fórumain a szakértők és az államok között több kérdésben vita folyik anélkül, hogy megegyezés született volna. Ezek közül a legfontosabbak a következők: 1. A kisebbség fogalmának meghatározása. Az ENSZ-ben kiadták a 40 év alatt előterjesztett kisebbségi meghatározástervezetek gyűjteményét. A nemzetközi egyezményekben a kisebbség terminust általában a nemzeti, etnikai, nyelvi és vallási jelző előzi meg, amely a kormányok számára elfogadhatatlan kategóriák kizárására szolgál. Az eddigi kodifikációs munka folyamán meghatározás került két regionális okmányba (a FAK-tagállamok egyezménye a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak biztosításáról, a KEK okmánya a kisebbségi jogok védelméről) és az ET 1201-es számú ajánlásába. Az utóbbinak azonban nincs jogilag kötelező érvénye. Jelenleg tehát sem az ENSZ-ben, sem az EBESZ-ben, sem az ET-ben nem si1996. ősz-tél 187