Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - EGYESÜLŐ EURÓPA - Gyenge András - József Judit: Az Európa Tanács keleti kibővítése
Gyenge András - József Judit nélkülözhetetlen elemei. Pedig az Európa Tanács az elmúlt években azt a fórumot jelentette számunkra, ahol a szakmai együttműködés különböző (pl. jogi, szociális, kulturális, sport stb.) területein megtanulhattuk és ténylegesen gyakorolhattuk az európai normákat, s ahol egyenrangú partnerként hallathattuk hangunkat a politikai vitákban. Az Európa Tanács a 90-es évek első felében — a többi európai integrációs szervezethez hasonlóan — komoly kihívásokkal nézett szembe. Ezek közül ma érdemes részletesebben is szemügyre venni a Tanács kibővítésével kapcsolatos kérdéseket, hiszen nem oly rég alakult ki az a kivételes helyzet, hogy egy jelentős európai politikai szervezetben Oroszország teljes jogú tag lett, míg az Egyesült Államok csupán a megfigyelők „kispadán" kap helyet. E meglehetősen pikáns helyzetre a tagországok kétféleképpen reagálhatnak. Vagy erősítik az Európa Tanács kohéziós erőit, integrációs jellegét, garantálva a vállalt kötelezettségek szigorú betartatását, vagy egy lazább, politikailag másodlagos jelentőségű szervezetté hígítják azt, „kiszivattyúzva" belőle az érdemi együttműködés és közös döntéshozatal legfontosabb elemeit. Magyarország esetében az előbbi tűnik kívánatosabbnak, azzal a feltétellel azonban, hogy az ET ne helyettesítő megoldás maradjon számunkra, hanem felkészülésünket szolgálja, és segítse elő csatlakozásunkat a magasabb fokú integráció szervezeteihez csatlakozásunkat. Oroszország felvétele kapcsán érdemes áttekinteni az ET felvételi rendszerének, a követelmények változásának folyamatát, mert ebből következtetéseket vonhatunk le az összeurópai együttműködés perspektíváira, ezen belül Magyarország lehetőségeire, jövőbeni politikai mozgásterére nézve. Az Európa Tanács és a kibővítés szükségszerűsége Az Európa Tanács 1949-ben, 10 állam részvételével alakult meg, ma 38 tagot számlál. A nyugati államokkal történő bővülés 1989-re lezárult, az azóta eltelt 6 év során pedig 14 kelet-és közép-európai állam vált a szervezet teljes jogú tagjává.1 Ez a mértékű bővítés látványos gyorsaságúnak tekinthető, különösen ha szem előtt tartjuk azt, hogy egyrészt egy olyan szervezetről van szó, amely a legmagasabb szinten védi az emberi jogokat, síkraszáll a pluralista demokrácia és a jogállamiság védelme érdekében, másrészt olyan tagságra pályázó államokról, amelyek csak most tanulják ezen fogalmak jelentését és a gyakorlatba való átültetését. A kibővítésben rejlő legnagyobb kihívást éppen az jelenti a szervezet számára, hogy az az ET által képviselt értékek csorbulása nélkül, azok tényleges összeurópai térnyerésével menjen végbe. (A kibővítési folyamat még nem ért véget, és az előbb említett feladat is újabb és újabb formában konkretizálódik2.) Nyilvánvaló, hogy ilyen feltételek mel46 Külpolitika
