Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Vogel Sándor: A kétoldalú kisebbségvédelmi jogeszközök rendszere
Vogel Sándor A nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak biztosítása ugyanakkor regionális, európai és egyetemes szinten is a magyar külpolitika tárgya. A KEK kisebbségi jogok védelméről szóló okmányát magyar vezetéssel működő kisebbségi szakértői bizottság dolgozta ki. A dokumentum az ET kisebbségi keretegyezménye olyan alkalmazásának tekinthető, amely az ott leszögezett jogokból kiindulva némely vonatkozásban túllép azokon. Jogforrásként és hivatkozási alapként felhasználható kétoldalú szerződések esetében. Ugyanakkor egy olyan régió kisebbségpolitikáját foghatja egységbe, amelyhez az egykori Nyugat-Európa (Ausztria, Olaszország) és a poszt-kommunista térség közép-európai és egyes balkáni államai (Bosznia- Hercegovina, Cseh Köztársaság, Horvátország, Lengyelország, Macedónia, Magyarország, Szlovénia) is hozzátartoznak. Aláírhatják a KEK Társulási Tanácsának tagjai (Belarusz, Bulgária, Románia, Ukrajna), valamint más államok is. Az okmány jogszabályai elvileg kiterjeszthetők tehát mindazokra a területekre, ahol jelentős számú magyar kisebbség él. Magyarország tevékenyen részt vesz a kisebbségek védelmét célzó nemzetközi jogalkotó folyamatban. A maga részéről jogilag elfogadja és kötelező érvényűnek tekinti az EBEE/EBESZ- folyamat, az ET és az ENSZ kisebbségvédelmi dokumentumait. „Az ET kiegészítő jegyzőkönyvtervezete az európai emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről" szóló egyezményhez a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyekről (1201-es ajánlás) megszövegezésekor a benyújtott tíz magyar javaslat közül nyolcat fogadtak el. AZ ET Parlamenti Közgyűlése magyar indítványra 1995. április 26-án az ajánlást megerősítette és érvényben levő, s az ET jövőbeni ellenőrzési tevékenysége során figyelembe veendő dokumentumnak nyilvánította.27 Tekintettel arra, hogy a nemzetközi fórumok által kidolgozott kisebbségvédelmi dokumentumok a politikai mozgások és a fejlődés elért szintjéhez képest késésben vannak és hogy az ET kisebbségvédelmi keretegyezményében visszalépés is tapasztalható (a dokumentum nem tartalmaz kollektív dimenziójú megközelítést és az autonóm önkormányzathoz, a különleges státushoz való jogot sem kodifikálja), a magyar külpolitikának a továbbiakban is fel kell lépnie egy egységes európai kisebbségvédelmi rendszer kialakításáért. A magyar kisebbségpolitikának következetesen támogatnia kell a pozitív diszkrimináció elvét, a kollektív jogok elismerése és kodifikációja érdekében tett erőfeszítéseket, a kisebbségek autonómiatörekvéseit, európai ellenőrzési és szankcionáló mechanizmus kialakítását és a kisebbségek részvételi lehetőségének megteremtését az őket érintő nemzetközi jogalkotó folyamatban. A kisebbségek ugyanis természetszerűen törekednek a kollektív jogok és az autonómiaformák elnyerésére, kizárásuk az őket érintő jogalkotó folyamatból pedig alapvető emberi joguktól, a képviselet jogától fosztja meg őket. A kollektív jogokat és az autonómiaformákat ellenző államok pedig nem lesznek képesek arra, hogy a kisebbségeket e törekvéseik feladására kényszerítsék. A kisebbségek jogainak biztosítása egyben sajátos magyar nemzeti és összeurópai érdek. Az integrálódó Európa páratlan esélyt ad a szétszóratott magyarság egymásratalálására, szellemi, kulturális egységének, nemzeti szolidaritásának megteremtésére. Az európai integráció nem jelent arculatvesztést, hanem az európai népek, nemzetek, népcsoportok, tájegységek és régiók saját identitásának megőrzésére, sőt továbbfejlesztésére nyújt keretet.28 Ma már általános 42 Külpolitika
