Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - POLITIKAELMÉLET - Rostoványi Zsolt: Posztmodern világrend Korszak- vagy paradigmaváltás a nemzetközi rendszerben?
Posztmodern világrend szabályai ugyanazok, mint mindig is voltak: a gyenge számára a jog, az erős számára az erő; a gyenge számára a »gazdasági racionalitás« elvei, az erős számára az államhatalom és az intervenció. Akárcsak a múltban, a privilégium és a hatalom nem szívesen veti alá magát a népi kontrollnak vagy a piaci elvnek."88 Immanuel Wallerstein szerint a nemzetközi rendszerben „a legnagyobb probléma a rendszer hatalmas egyenlőtlenségeiből, a demokrácia hiányából származott".89 A jelenlegi anarchikus, sok szempontból kaotikus nemzetközi rendszerben nincs sok esély sem a rendszert globálisan, sem regionálisan, illetve lokálisan jellemző egyenlőtlenségek csökkentésére. (Harminc évvel ezelőtt a világ népességén belül a leggazdagabb ötöd jövedelme harmincszorosa volt a legszegényebb ötödének, ma a szakadék hatvanszoros. Ugyanezen időszak alatt a leggazdagabb 20% jövedelme a világ összjövedelmén belül 70%-ról 85%-ra nőtt, a legszegényebb 20%-é 2,3%-ról 1,4%- ra csökkent.)90 Nem osztjuk azok optimizmusát, akik a gazdasági növekedésben, a technikai fejlődésben vagy akár az információs szupersztrádában minden probléma megoldására alkalmas „csodaszert" látnak. Csupán a legutóbbinál maradva: az információs társadalom eleve magában hordozza az egyenlőtlenségek fokozódásának a veszélyét, nem is szólván arról, vajon lehet-e egyáltalán a belátható jövőben a periférián is információs társadalomról beszélni? Aligha. A nemzetközi rendszerben a regionális vagy lokális törésvonalak a valamilyen szempontból egyenlőtlen pozíciót elfoglaló különböző csoportok között alakulnak ki. A modern világban a nemzetközi rendszer szinte valamennyi szereplője saját helyzetét másokéhoz méri, saját magát is egyre inkább a másokhoz (és a nemzetközi rendszerhez, praktikusan pedig: a világgazdasághoz) való viszonyában határozza meg. Azok a szereplők, akik másokhoz képest valamilyen szempontból hátrányos helyzetben érzik magukat, akik fenyegetve érzik biztonságukat, méltóságukat vagy identitásukat, hajlamosabbak befelé fordulni, elzárkózni, saját különbözőségüket hangsúlyozni. Ezen az alapon a gazdasági vagy politikai eredetű célok, követelések is gyakran öltenek kulturális köntöst. Végül is beszélhetünk-e új világrendről, egyáltalán: rendről a nemzetközi rendszerben? Semmiképpen sem. Működhet-e akár hosszú időn keresztül is a nemzetközi rendszer anélkül, hogy (nemzetközi) rend létezne? Úgy véljük, igen. Bizonyos szempontból igaza van azoknak, akik úgy látják, a kilencvenes években nem sok minden változott a korábbiakhoz képest, s továbbra is hatalmi szempontok, érdekek (katonai, gazdasági, politikai), erő, növekvő egyenlőtlenségek, az erősek és gyengék közötti fokozódó különbségek határozzák meg a nemzetközi rendszer folyamatait. Azoknak is igazuk van ugyanakkor, akik szerint véget ért egy korszak. Ez a korszak azonban nem csupán a hidegháborús paradigmával jellemezhető nemzetközi rend korszaka, hanem a vesztfáliai rendszer, az etatista alapú nemzetközi 1996. ősz-tél 25
