Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - POLITIKAELMÉLET - Rostoványi Zsolt: Posztmodern világrend Korszak- vagy paradigmaváltás a nemzetközi rendszerben?
Posztmodern világrend ténészek (Spengler és Toynbee - R. Zs.) kiábrándító, talmi csillogással pompázó munkáiról" beszél, tagadva, hogy bármiféle törvényszerűséget lehetne megállapítani a nemzetek és népek felemelkedéséről és hanyatlásáról.27 (Toynbee maga ugyanakkor visszautasítja az ez irányú kritikákat: „Spenglerrel ellentétben nem hiszek egy olyan állandó alapsémában, melyhez minden civilizáció történetének alkalmazkodnia kellene. (...) Meggyőződésem szerint az emberi dolgok menete nincs előre meghatározva.")28 Evolucionizmusa és univerzalizmusa miatt e helyütt említjük Rostow híres „szakaszelméletét",29 amely a gazdasági növekedés öt szakasza alapján foglal állást az egy irányba tartó történelmi fejlődés mellett. Ez az - ugyancsak sokak által bírált30 - elmélet, illetve a szerzőnek az eredeti kiadást három évtizeddel követő harmadik kiadáshoz írt elő- és utószava31 alkalmat ad néhány, az elméletek szempontjából alapvető, ugyanakkor a teoretikusok által homlokegyenest ellentétes módon megítélt kérdés áttekintésére. Az egyes területeket vizsgáló elméleteknek többszörös problémával kell megküzdeniük. Nem csak a társadalmak elemzésével foglalkozó elméleteknek jelent nehezen megoldható feladatot az a kettősség, amelyet a vizsgált terület szinkronikus és diakronikus elemzésének igénye jelent: vagyis egyrészről a struktúrát és a működési mechanizmust, másrészről pedig a fejlődést kell(ene) magyarázni. A kettő összeegyeztetése ritkán sikerül. (Nem véletlen, hogy például a világgazdaság viszonyaival foglalkozó elméletek egy külön iskoláját képviselik az úgynevezett fejlődéselméletek, de a fejlődéselméleteket megtaláljuk a szociológiai elméletek sorában is.) A probléma gyökere abban keresendő, alkalmazhatók-e a természettudományok elméletei, pontosabban azok módszerei a társadalomtudományokra is, egyáltalán: a társadalmi fejlődésben kimutatható-e (a természettudományok analógiájára) bármiféle törvényszerűség, következésképpen érdemes-e egyáltalán a fejlődéssel, a jövővel foglalkozni, avagy mindez puszta spekuláció csupán? És valóban: ragadjuk ki csupán a leginkább globálisnak tekinthető területet, a világ jövőjének kérdését. Az elmúlt két évtizedben - a kérdésre a figyelmet talán a legjobban ráirányító Meadows-jelentés32 megjelenése óta - szinte megszámlálhatatlan tudományos előrejelzés jelent meg a világ jövőjéről, fejlődéséről, teljesen ellentétes végkövetkeztetésekkel egy világméretű posztindusztriális társadalom képének felvázolásától egészen a világrendszer összeomlásáig.33 Newton óta általános a meggyőződés, hogy a természet, a fizikai világ megismerhető néhány általánosan érvényes törvényszerűség segítségével. De vajon alkalmazhatók-e a newtoni törvények a társadalomra is? Arra a társadalomra, ahol igen sok különféle elem hat egymásra. A rendszerelmélettel foglalkozó tudósok pedig hangsúlyozzák, hogy „olyan térben, amiben majd végtelen számú tényező működik, nem létezik semmiféle abszolút és tartós optimum. (...) Már négy racionális szempont 2996. ősz-tél 13
