Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 3-4. szám - POLITIKAELMÉLET - Rostoványi Zsolt: Posztmodern világrend Korszak- vagy paradigmaváltás a nemzetközi rendszerben?
Posztmodern világrend tések levonásában. Konferenciák, szemináriumok sora foglalkozott (és foglalkozik) a hidegháború utáni nemzetközi rendszerrel, annak jellegével, uni-, bi- avagy multipolaritásával stb. A szakirodalomban gyakran egy-egy, esetenként provokatív hangvételű, mindenesetre kétségkívül gondolatébresztő könyv, illetve tanulmány kapcsán bontakozott ki heves vita rendszerint valamely elméletről avagy paradigmáról. Lássunk néhány példát az elmondottak illusztrálására. A nemzetközi kapcsolatok elméletében - részint az anarchia értelmezése körül - felélénkült a realizmus-liberalizmus, pontosabban a neorealizmus-neoliberalizmus vita.5 Különösen az amerikai szakirodalomban robbant ki heves - több szakaszban lefolytatott - polémia, amelynek központi kérdése a hanyatláselmélet (declinism), vagyis az Egyesült Államok nagyhatalmi szerepe.6 A hanyatláselmélet vita első fordulóját követte Fukuyama híressé vált tanulmánya kapcsán a végelmélet (endism) körül kirobbant nem kevésbé heves polémia, amely a magyar szakirodalomban is éreztette hatását.7 Az a Sámuel P. Huntington, aki mind az Amerika hanyatlása, mind a történelem vége koncepciót erőteljes kritikával illette8 - meglehetős realitásérzékről téve tanúbizonyságot9 - már ekkor előrevetítette hamarosan napvilágot látott civilizációelméletét-, „a végelmélet előrejelzéseit a háborúk és az ideológiai konfliktusok végét illetően komoly szkepszissel kell fogadnunk".10 A hidegháborús paradigmát felváltó civilizációs paradigma huntingtoni felvetése ugyancsak nagy vitát váltott ki a szakirodalomban,11 jóllehet maga Huntington „hipotézisnek" nevezte. A viták a nemzetközi viszonyok szféráján túlterjedve sokkal átfogóbb, ha úgy tetszik filozófiai - a nemzetközi viszonyokkal végső soron mégis szorosan összefüggő - kérdéseket is érintenek. Polémia folyik a modernitásról,12 a modernitás válságáról és a posztmodernről,13 ennek kapcsán a (kulturális) relativizmus versus uni- verzalizmus antinómiájáról (amely egyeseknél mint relativizmus-fundamentalizmus ellentét, avagy mint a kantiánusok és hegeliánusok ellentéte jelenik meg),14 vagyis fejlődésről, különbözőségről, azonosságról és másságról, eurocentrizmusról, a modernitás, a nyugati civilizáció és kultúra univerzalitásáról avagy partikularitásáról,15 tehát az egyetemes, a világ, az emberiség egészét, múltját, jelenét és jövőjét egyaránt érintő kérdésekről. Mint utaltunk rá, a vitákat kiváltó ok korántsem csupán a jaltai rendszer széthullásában és a nyomában keletkezett nyilvánvaló bizonytalanságban keresendő. Általában valamilyen konkrét évszámmal behatárolható időszak végéhez közeledve újólag felmerül a szakasz- avagy korszakváltás kérdése, valamely régi korszak lezárulása és egy új kezdete. Ilyenkor általában előtérbe kerül a hanyatlás, a vég kérdése is. Ez a fin de siécle hangulat éppúgy jellemezte kicsiben az évtizedfordulókat, mint nagyban a századfordulókat. Most pedig különösen ritka és páratlan hármas fordulópont előtt állunk: évtized-, évszázad- és évezredfordulóhoz közeledünk. 1996. ősz-tél 9
