Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 2. szám - KRÓNIKA - Gergely Attila: Tanácskozás az Európai Unió jövőbeli képéről Budapest,1996. február 22-23.
Az Unió jövőbeli képe állampolgárság", az „intézményi egyensúly" vagy a legkülönbözőbb területeken fokozottan megkövetelt „elszámoltathatóság és transzparenda". Következő előadóként Manfred Scheich, Ausztria EU-nagykövete az Európa jövőjére, valamint a küszöbön álló KK-ra vonatkozó osztrák véleményeknek, illetve elvárásoknak adott hangot. Saját álláspontját „föde- ralistaként" vagy „integracionistaként" jellemezve a KK várható vitáinak fő vízválasztóit egyrészt az „integradonizmus kontra intergovemmentalizmus", másrészt a „kis" és a „nagy" országok intézményesí- tési törekvéseinek különbségeiben jelölte meg. Véleménye szerint a KK összehívását is - elsősorban az Unió „három pillérét": a gazdasági integrádót, a közös kül- és biztonságpolitikát és a belső biztonságot illetően - ezeknek a választóvonalaknak a mentén tapasztalható intézményi elégtelenségek, az ezek következtében érlelődő viták és a tervezett kibővítés során keletkező feszültségek sürgetik. A reflexiós csoport tagjaként Ausztriának a KK során érvényesítendő fő céljait a következőkben foglalta össze: az EU intézményi hatékonyságának javítása, Ausztria mint kis ország érdekeinek megőrzése (különös tekintettel az EU döntésmechanizmusa és belső szavazási rerendszer esedékes reformjának várható kimenetelére), valamint az európai állampolgársággal kapcsolatos tartalmi kérdések (foglalkoztatás, környezet, népességmozgások stb.) elfogadható szabályozása. Az osztrák EU-nagykövet egyértelműen állást foglalt Magyarország leendő tagságát illetően: Ausztria az iránt elkötelezett, hogy Magyarország tagja legyen a jövőben csatlakozó országok első csoportjának. Az intézményi reformokat illetően az EU-szintű döntéshozatali folyamat helyett szívesebben használta ugyanazon szintre a döntésformálás kifejezést. Megközelítését a második és harmadik pillér esetében „pragmatikusan és higgadtan bevezetendő" többségi szavazási rendszer előnyei mellett érvelve indokolta. A kérdésben rejlő nehézségeket elismerve (pl. Németországnak jelenleg 10 szavazata van, míg a népességét tekintve tizedakkora Ausztriának 4), aláhúzta: a kisebb államok viszonylagos tülképviseletét meg kell őrizni; ez véleménye szerint alapvetően következik abból, hogy az új Európa a tagállamok nemzeti és érdekazonosságát megőrző integrádó kell hogy maradjon. Az Európai Unió soros elnökét képviselő olasz nagykövet, Pietro Ercole Ago annak szükségességét hangoztatta, hogy „meg kell haladni Európa megosztottságait, egészen a FÁK határáig". A maastrichü szerződés esedékessé vált felülvizsgálatával kapcsolatban kiemelkedő fontosságúnak ítélte az új európai állam- polgárság intézményesítését, valamint az állami szuverenitás követelményeinek összhangba hozatalát. Némileg az előtte szóló osztrák képviselő szóhasználatára emlékeztetőén, a döntési mechanizmus kívánatos reformjára a „codedsion" modelljét, általában az előzetes konzultatív eljárás megerősítését javasolta. Az intézményi reform alapvető elveinek az átláthatóságot, a hozzáférhetőséget, a szubszidiaritást, az Unió és az egyes tagállamok szintjén kiegyensúlyozott részvételt és a normatív követelmények hatékonyabb érvényesülését szolgáló radonalizálást jelölte meg. Felvetette a nemzeti törvényhozásokkal, a szakszervezetekkel való újszerű kapcsolatok kiépítésének szükségességét. „A biztonság változó feltételeiről" szólva aláhúzta: az új körülmények között „nem annyira területek védelméről, mint inkább magatartásnormák érvényesülésének biztosításáról" van szó. Megjegyezte: az Uniónak tervezési képessége növelése érdekében is meg kell szabadulnia minden bénító hatástól, az utóbbiba beleértve „az egyoldalúan mások szolidaritására való hagyatkozást" is. Pietro Ercole Ago nagykövet egyike volt azoknak, akik nyomatékosan felhívták a figyelmet a Nyugat-Európai Unió alapszerződésének halaszthatatlan felülvizsgálatára, és ezzel kapcsolatban az európai-amerikai együttműködés megújításának követelményére „az euroatlanti komplementaritás jegyében". Hans Beck nagykövet, az Európai Unió budapesti delegádójának vezetője emlékeztetett arra, hogy a „nagy" és a „kis" országok problematikája kezdettől fogva kíséri az integrádós folyamatot, s a történelmi tapasztalat arra vall, hogy a kérdés alakulása nem független a személyiségek szerepétől sem. Röviden át1996. nyár 121
