Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Szűcs László: A szovjet-magyar jóvátételi egyezmény
A szovjet-magyar jóvátételi egyezmény 6 Az első világháború utáni békeszerződések kapcsán Jóvátételi Főbizottságot hoztak létre, és ennek alárendelten minden legyőzött államot illetően egy-egy jóvátételi bizottságot. Ezek feladata volt, hogy megállapítsák az adott állam teljesítőképességének megfelelő mértékű jóvátétel fizetési tervét. A hat győztes állam képviselőiből álló magyar Jóvátételi Bizottság érdemben 1924 után kezdte meg működését. 7 Az 1924-ben kidolgozott tervben 200 millió aranypengő, azaz 35 millió aranydollár jóvátétel fizetési kötelzettséget állapított meg a Jóvátételi Bizottság. 1925-1926-ban főleg szenet tartozott az ország Jugoszláviának szállítani. 1927-1928-ban évi 5-5 millió aranypengőt, majd 1936-ig évről évre 1 millióval emelkedő összeget, ezt követően 1941-ig 13 millió, 1942-ben és 1943-ban évi 14 millió aranypengő jóvátételt tartozott fizetni Magyarország. 8 A Magyarország háborús kárairól készített összefoglaló kimutatás szerint 1938. évi pengőben számítva a németek által okozott kár 4 574 145 176 pengő volt, a nyilasok 1 893 523 200 pengő kárt okoztak, míg 21 950 849 829 pengő kárt okoztak a szövetségesek bombázásai, a szovjet hadsereg hadműveletei, gyárleszerelései és az ország értékeinek kiszállítása révén. (MÓL XIX-L-I-k 31. doboz. A Pénzügyminisztérium béketárgyalási anyagának összefoglalása. II. Rész. Magyarország háborús kárai. Bp. 1946.15-16. o.) 9 A Szovjetunió Állami Honvédelmi Bizottsága 1944. október 27-én hozott határozata a 2. Ukrán Front haditanácsára ruházta az elfoglalt magyar területek igazgatásának megszervezését, ami egyebek mellett azt is jelentette, hogy gyakorlatilag minden a szovjet katonai parancsnokság közvetlen felügyelete alá került. 10 A szárazföldi háborúra vonatkozó határozmányokat az 1907. évi hágai IV. egyezmény függeléke foglalta össze. Ez a megszálló hatalmat megillető zsákmányjog terjedelme szempontjából éles különbséget tett állami és magánvagyon között, ez utóbbihoz számítva a közösségek, az egyházak, a jótékonysági, oktatási, művészeti és tudományos célokra rendelt intézmények vagyonát. Amíg az állam tulajdonában álló készpénzt és értékeket, az államot megillető követeléseket, fegyvergyárakat, szállítási eszközöket, raktárakat és élelmezési készleteket, általában az államnak a hadműveletekre fehasználható ingó tulajdonának lefoglalását és felhasználását, sőt ingatlanainak a használatbavételre vonatkozó szabályok megtartása melletti igénybevételét jogosnak minősítette, addig kifejezetten tilalmazta magántulajdon elkobzását és a fosztogatást. A megszálló hadsereg szükségleteinek kielégítését célzó szolgáltatások teljesítését csak a parancsnokság felhatalmazása és készpénzfizetés vagy elismervény ellenében minősítette elfogadhatónak az egyezmény. A genfi egyezményeket az 1913. évi XLIII. te. iktatta a magyar törvények közé. A cári Oroszország is csatlakozott az egyezményeket elfogadó hatalmakhoz. A Szovjetunió azonban általában nem tartotta magára nézve kötelezőnek a cári időkből származó törvényeket és egyezményeket. A magyar-orosz fegyverszüneti egyezmény a hadizsákmány kifejezést egyébként csak a Magyarország területén volt német hadianyag rendelkezésre bocsátásával kapcsolatban használta. 11 Lásd az 1. sz. melléklet 12 A két jegyzék megtalálható a Fegverszüneti Tárcaközi Bizottság (a továbbiakban MOL XIX-A-58) I/3-c. sz. dossziéjában. 13 A válaszjegyzék ismertetése a Fegyverszüneti Tárcaközi Bizottságnak a jóvátételi tárgyalásokról készített összefoglaló jelentésében olvasható. (MOL XIX-A-58 1/2. sz. dosszié) A továbbiakban jórészt e jelentésben foglaltak alapján ismertetjük a jóvátételi tárgyalások lefolyását. 14 Lásd a minisztertanács (MÓL XIX-A-83-a) 1945. évi 1. sz. jegyzőkönyvének 10., a 26. sz. jegyzőkönyvének 27., a 27. sz jegyzőkönyvének 8., a 28. sz jegyzőkönyvének 3. és 5., valamint a 29. sz. jegyzőkönyvének 1-3. napirendi pontját. 15 Ez az április 30-i értekezleten került a tárgyalások előterébe, amikor a Ganz Hajógyár képviselője közölte, hogy a Duna-tengerjáró hajókat a szovjet fél által megjelölt ár tízszereséért tudják csak 1996. nyár 117
