Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 2. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Szűcs László: A szovjet-magyar jóvátételi egyezmény
Szűcs László szovjet külügyminiszter 1944. október 13-án ismertetett a moszkvai amerikai és angol képviselőkkel, általában megegyezett a Szovjetunió ellen hadat viselt volt német szövetségesek fegyverszüneti feltételeivel, a jóvátétel kérdésében azonban eltért azoktól. Míg Finnországnak és Romániának 6 év alatt fizetendő 300-300 millió dollárban állapították meg a kártérítési kötelezettségét, Magyarországnak egyedül csak a Szovjetunió számára 5 év alatt teljesítendő 400 millió dollár összegű jóvátétel fizetését írta elő a szovjet javaslat, s a többi szövetséges nemzetnek vagy azok állampolgárainak okozott károkat külön, később tervezte rendezni. Az álláspontok egyeztetése során az Egyesült Államok ismételten kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy nem tartja szükségesnek a jóvátétel összegét már a fegyverszüneti egyezményben szerepeltetni, s azt javasolta, hogy ezt később, a nagyhatalmak és a többi érdekelt ország részvételével Magyarország fizetőképességének és az Egyesült Nemzetek reális kárigényének mérlegelésével állapítsák majd meg. Ezzel összefüggésben utalt arra, hogy Magyarország lényegesen kisebb haderővel vett részt a Szovjetunió elleni háborúban, mint például Románia, amely egyébként nem csak elfoglalt, de be is kebelezett jelentős szovjet területeket; így aránytalanul nagynak minősítette a magyar jóvátétel szovjet részről megjelölt összegét. Feltehetőleg az akkor éppen Moszkvában tartózkodó Churchill angol miniszterelnökkel és Eden külügyminiszterrel folytatott tárgyalás nyomán Molotov hozzájárult ahhoz, hogy a 400 millió dollár 20%-a a Jugoszlávia és Csehszlovákia jóvátételi igényének kielégítésére szolgáljon, majd Sztálin hozzájárult ahhoz, hogy 300 millióra mérsékeljék a Magyarország által fizetendő jóvátétel összegét, azzal, hogy ebből 200 millió a Szovjetunió, 100 millió pedig a másik két ország kártérítését szolgálja. Az Egyesült Államok, bár fenntartotta álláspontját, hogy a jóvátétel összegét nem kell a fegyverszüneti egyezményben feltüntetni, végső soron elfogadhatónak találta a módosított szovjet javaslatot, abban az esetben, ha hat évi törlesztésre kap lehetőséget Magyarország is. A fegyverszüneti egyezmény további tárgyalására - az októberi magyar kiugrási kísérlet kudarca miatt - csak 1944 decemberében kerülhetett sor Harriman moszkvai amerikai nagykövet és Balfour brit ügyvivő részvételével Moszkvában. Az időközben bekövetkezett események (Horthy lemondása, az Ideiglenes Nemzeti Kormány létrejötte) folytán Molotov az egyezmény tervezetén több változtatást javasolt, de a jóvátételt illetően érdemben csak annyiban módosította az októberben kialakított szöveget, hogy - elfogadva az amerikai javaslatot - az 5 éves törlesztési időt 6 évre emelte. A következő hetekben, tehát 1944 decemberének végén és 1945. január elején felgyorsult tárgyalások során ismételten visszatértek a magyar jóvátételi kötelezettség néhány már korábban elfogadott részletére. Ezek kapcsán Molotov szükségesnek találta bizonyítani, hogy a hat év alatt fizetendő kártérítés évi 50 millió dolláros 94 Külpolitika
