Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Molnár Gusztáv: Fordulópont a magyar külpolitikában
Fordulópont a magyar külpolitikában Amennyiben Szlovákiában vagy Romániában „bántják a magyart", mindenekelőtt azt kell megnéznünk, kik és miért teszik. Mielőtt elkezdenők megszállottan hajtogatni, hogy támogatjuk a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit, és aki ebben nem ért egyet velünk, az primitív nacionalista vagy a közép- és kelet-európai kis népek és népcsoportok ügyét érzéketlen közönnyel szemlélő nyugati bürokrata, próbáljuk meg tisztázni a szóban forgó ország geopolitikai helyzetét. Régóta tudjuk, hogy szomszédságunkban pontosan azok az erők szítják és képviselik politikailag a ma- gyarellenességet, amelyek nem akarnak vagy - a nekik kedvező feltételek mellett - nem tudnak a Nyugathoz csatlakozni. És itt most már nem „európai integrációról", nem „modernizációról" vagy más, ezekhez hasonló szólamokról van szó, hanem a Nyugatról mint érdekeit és civilizációs értékeit katonai eszközökkel is megvédő szövetségről. Amely sajnos sértheti, és minden bizonnyal sérti is mások nagyon is életbevágó érdekeit. Mielőtt tehát besétálnánk a közelebbi és távolabbi nyugatellenes erők által ügyesen felállított csapdába, mérlegeljük a helyzetet. A Nyugat hosszú távú geopolitikai érdekeit figyelembe véve Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Magyarország és Szlovénia NATO-tagsága látszik ésszerűnek (valamint természetesen Ausztriáé, ha a tagságot igényelni fogja).10 Ez azt jelenti, hogy miközben Magyarország minden bizonnyal az első körben kerül be a NATO-ba, három szomszédunkat, Szlovákiát, Romániát és Szerbiát az általuk még mindig annyira fontosnak tartott belpolitikai cél (a „nemzeti egység" megvalósítása és minden külső és belső „veszéllyel" szembeni „megvédése") és a korlátozott külpolitikai mozgástér súlyos dilemma elé állítja. Tájékozódjanak-e ők is a Nyugat felé, bár az bizalmatlan és távolságtartó velük szemben, vagy váljanak egy olyan regionális nagyhatalom (Oroszország) alárendeltjévé, amely nagyobb empátiával kezeli őket, némi gazdasági és katonai támogatást is tud nyújtani, egyszóval támaszuk lehet a riválisnak tekintett Magyarországgal szemben, de minden így megszerzett előny csak még tovább taszítja őket a tényleges gazdasági, politikai és katonai hatalom birtokában lévő Nyugattól. Magyarország keleti szomszédsdgpolitikájának elsősorban arra kellene irányulnia, hogy segítse ezeknek az országoknak a Nyugathoz való közeledését, még akkor is, ha a körülmények sajátos összjátéka ezt e pillanatban rendkívül nehézzé teszi. Támogatnunk kell a nyugatbarát ellenzéki és kormánypárti erőket (hiszen Szlovákiában, Romániában és Szerbiában a nyugati és keleti orientáció kérdésében mind a kormány, mind pedig az ellenzék megosztott), és hogy támogathassuk őket, a határon túli magyarok ügyének felkarolása során az autonómiával kapcsolatos elvi és politikai nyilatkozatok helyett a konkrét kérdésekre kell összpontosítani (nyelvhasználat, oktatás, kétnyelvű feliratok, decentralizáció). 1996. tavasz 17
