Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1996 (2. évfolyam)
1996 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Balogh András: A külpolitika prioritásai: nyelvhelyességi vagy politikai vita?
Balogh András dő integrációk keretében sem oldódnak meg. Senkinek sincs olyan illúziója, hogy a feszültségek attól föloldhatók, hogy a vitatkozó felek mindegyike tagja ugyanannak az integrációnak és attól sem, ha egyikük bekerül, a másikuk pedig kívül marad. A nyugati fővárosokban ez utóbbi megoldást sem találják elfogadhatónak. Mindezt elismerve indokolt rámutatnunk arra, hogy a fentebb idézett nyugati felfogás, bár őszinte szándékát és elfogulatlanságát nem kérdőjelezzük meg, nem igazán átgondolt és konzervatív. 1. Először is, nem veszi figyelembe, hogy egy kétoldalú kapcsolatrendszer megrontásához vagy a nem kielégítő viszony fenntartásához az egyik partner aktivitása is elegendő. 2. Másodszor, nem érzékeli, hogy az integrációkba való bejutáshoz kevésbé esélyes partner „vesztenivalója" kisebb, és - minthogy saját maga számára kevésbé lát közeli perspektívát - túszává tudja tenni azt a szomszédját, amelynek esélyei nagyobbak a csatlakozáshoz. 3. Harmadszor, ez az álláspont a saját felelősségét elhárítja, holott ahogyan számtalan példa Európa középső és keleti részében, illetve a világ más részein is mutatja, a nemzetközi közösség aktív figyelme és szerepvállalása nélkül nem oldhatók fel a kialakult feszültségek. Ez különösen igaz Közép-Európára nézve, amelynek országai olyan nagy mértékben függnek a nyugati gazdasági, politikai és katonai együttműködéstől és amelyek többségnek jelenlegi állami keretei, beleértve határaikat, különböző nemzetközi egyezmények következményeképpen jöttek végre. 4. Negyedszer, a vázolt felfogás tudományosan sem korrekt, egy olyan szemléletet fejez ki, amely elutasítja a konkrét a helyzetek elemzését és az okok feltárását. Kénytelenek vagyunk az utóbbival kapcsolatban megjegyezni azt, hogy nem áll szándékunkban arra ösztönözni a magyar külpolitikát, hogy történelmi leckékbe részesítse a nyugati partnereket. Voltak már ilyen iskolamesteri ambíciók, és nem jártak igazán meggyőző eredménnyel. Mindez azonban nem jelentheti azt, hogy ne kellene törekedni a magyar álláspont színvonalas és hatékony kifejtésére, politikai, tudományos és egyéb területeken. Következtetések 1. Jelenleg nincs lehetőség az 1990 után fokozatosan kialakuló, majd 1994 után a kormányprogramban megerősített hármas prioritás megváltoztatására, hiszen egymással összefüggő célok és a belőlük következő feladatok várnak a mindenkori magyar külpolitikára. Az adott körülmények között a magyar külpolitika számára egymástól elválaszthatatlanul jelentkező célok az európai és az euroatlanti integrációhoz való teljes jogú csatlakozás, a szomszéd országokkal való kapcsolatok határozott javítása és a határokon túl élő magyarok iránti felelősség folyamatos vállalása. 20 Külpolitika
