Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - BUDAPEST: KELLÜNK-E NEKIK? - Gyarmati István: Magyarország útja a NATO-ba
Gyarmati István A fentiek azt is jelentik, hogy lesznek olyan országok, amelyek hosszú ideig, talán örökre kívül maradnak a NATO-n. Azt, hogy a jelenlegi (ön)jelöltek közül kik fognak ebbe a csoportba tartozni, ma még nehéz bizonyossággal előrelátni. E sorok írója úgy véli, hogy a volt kommunista országok közül (az olyan országokra, mint Ausztria, Finnország, Svédország stb. ehelyütt nem tudunk kitérni) a NATO-tagságot nagy valószínűséggel elnyerők között ott van elsősorban saját teljesítményétől függően, Csehország, Magyarország, Lengyelország és Szlovénia, s ennél kevésbé valószínű Románia és Bulgária, valamint más okokból Észtország, Lettország és Litvánia felvétele. Valószínűtlennek látszik Horvátország, Macedónia, Bosznia-Hercegovina, Szerbia és a Független Államok Közössége tagállamainak NATO tagsága. IV. A NATO tagság Magyarország számára belátható időn belül reális lehetőség lesz. 1995 végére világosak lesznek az elvárások, és bár nem várható konkrét menetrend és konkrét elkötelezettség abban az értelemben, hogy mely országok lesznek elsőként a NATO tagjai, bizonyosak lehetünk abban, hogy hamarosan döntés születik arról, mikor kerül sor a NATO első új tagjainak felvételére és kik lesznek ezek. Alapvetően saját teljesítményünktől függ majd, hogy ebben a sorban hol foglalunk helyet, ami egyben választ ad majd a tagság időzítésére is. Mindennek alapján halaszthatatlanná vált néhány fontos lépés megtétele. Ezek további elodázása vagy látszatlépésekkel történő helyettesítése azt eredményezi, hogy kizárjuk magunkat az első csoportból, s ki tudja, mikor kerül sor a további tagok felvételére ( ez nem azt jelenti, hogy az első „csoport" felvételére feltétlenül együtt és egyidőben kerül sor, az azonban bizonyosra vehető, hogy az első csoport vagy együtt vagy egymáshoz viszonylag közeli időben kerül felvételre), hiszen azzal minden bizonnyal megvárják majd az elsők beilleszkedésének befejezését és annak elemzését, hogyan hatott a bővítés a NATO-ra, s csak ezeknek fényében és eredményétől függően haladhat tovább a folyamat. A demokratikus intézményrendszer megszilárdítása és a gazdaság konszolidálása sok más, talán még fontosabb okból is elengedhetetlen. E téren plusz-feladataink nincsenek, de azt tudomásul kell vennünk, hogy e folyamattal párhuzamosan gondolnunk kell arra is, hogyan elégíthetjük ki a védelem megerősítéséhez szükséges anyagi és pénzügyi igényeket. Sokszor felmerül a kérdés, vajon megengedheti-e az ország magának azokat a kiadásokat, amelyekkel a NATO-tagság jár. Meggyőződésem szerint, ha az ország biztosítani akarja saját biztonságát és az ehhez korunkban még elengedhetetlen katonai védelmi képességet, akkor egyszerűen nem engedheti meg magának anyagilag (sem) azt, hogy ne legyen a NATO tagja, a védelem még elégséges szintjének megteremtése ugyanis a NATO-n kívül, kizárólag saját erőre támaszkodva 60 Külpolitika
