Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Pritz Pál: A magyar külügyi szolgálat története (1936-1941)
A magyar külügyi szolgálat története (1936—1941) A külügyminiszter állandó helyettese 1935 áprilisától 1938 decemberéig báró Apor Gábor. Politikai érzékben, diplomáciai rutinban, körültekintésben méltó munkatársa Kányának. Aligha tekinthetjük véletlennek, hogy Csáky kinevezése után három nappal felmentik és a Vatikánba kerül követnek. Ezen a poszton marad a rendszer bukásáig. A március 19-i német megszállás után a kormányzó személyes kérésére nem hagyja el a posztját.66 1938-ban megüresedett helyét Vörnle János foglalta el. O a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv levéltárosaként kezdte felnőtt életét, a diplomáciai szolgálatban rendre megfordult a kisantant államokban lévő magyar követségeken. Prágából hívták haza, hogy a külügyminiszter állandó helyettese legyen. A társadalom alsóbb régióiból jöhetett, így még a középosztály erős térfoglalása ellenére sem érezhette teljesen otthon magát a külügyi szolgálatban. Nagy szorgalommal, a hierarchiában történő előrelépései révén törekedett megszilárdítani helyzetét. Kányához hasonlóan tipikus self made man, aki modorában, szarkasztikus rövid válaszaival is igyekezett miniszterét utánozni. Erről az oldaláról Szabó György Pozsonyba kerülése kapcsán már nyertünk egy villanásnyi képet. Hasonlókat rögzít visszaemlékezéseiben Hory is, amikor elbeszéli, hogy 1939 szeptemberének nehéz napjaiban, a tájékozatlanságtól is gyötörve Vörnlétől kért telefonon információt, aki kurtán azt tanácsolta neki, hogy olvassa az újságokat.67 A politikai osztályt 1934 szeptember végétől báró Bakach-Bessenyey György irányítja 1938 júniusáig, amikoris a nyugállományba vonuló Alth Waldemártól átveszi a kisantanttal folyó, befejező szakaszukhoz érkező tárgyalások miatt felértékelődött belgrádi követséget. A politikai osztály új vezetője Kuhl Lajos lett, az első olyan tisztviselő, aki a minisztériumi bürokráciából ki sem mozdulva, külföldi állomáshelyeken gyűjtött tapasztalat nélkül jutott a külpolitika formálása szempontjából leglényegesebb osztály élére. Kuhl egyben Bakach-Bessenyey után a második olyan személy, aki ballhausplatzi múlt nélkül került erre a fontos posztra. Egyébként mintha e munkakörét külföldi állomáshelyek betöltésére kamatoztatta volna: 1939 áprilisában már a berlini követség első beosztott tisztviselője, alig újabb esztendő múlva helsinki követ, itt sem marad sokáig, családi okból Magyarországhoz közelebbi követi posztra van szüksége, kérését pedig volt minisztériumi kollégái pártfogolják, így helyet cserél a pozsonyi követtel. A Dísz tér Szabó Györgyöt előzetes megbeszéléssel, hozzájárulása megszerzésével ekkor sem kényezteti el: Vörnle egyszerűen táviratban közli vele, hogy a finn fővárosba kerül. Az áthelyezés oka felől Budapesten meglepetten érdeklődő diplomata Vörnlétől azt a lapidáris feleletet kapja, hogy „szolgálati okokból" kerül Helsinkibe. A politikai osztályt 1939 áprilisától 1941 szeptember derekáig Ghyczy Jenő, a későbbi külügyminiszter vezeti, A politikai osztály élén egyébként ő az utolsó külügyi 1995. ősz—tél 235
