Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 3-4. szám - DIPLOMÁCIATÖRTÉNET - Pritz Pál: A magyar külügyi szolgálat története (1936-1941)
Pritz Piíl vizsgált esztendőkben is folytatódott.47 A korábbiakhoz képest ebben az időszakban jóval kevesebb olyan utasítás született, amely a munka fogyatékosságait tárta fel, azokat igyekezett kiküszöbölni. Az ilyen irányú rendeletek megengedik azt a következtetést, hogy itt nem a minisztérium vezetőinek a hibákkal szemben elnézőbb magatartásáról, hanem ténylegesen kedvezőbb helyzet tükröződéséről van szó. Az 1929—33-as gazdasági válság hatására, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok rendszerének súlyos keringési zavarai közepette a külpiaci értékesítésért való keserves küzdelemből számos magyar külképviselet is keményen kivette a részét. Ezek a nehéz esztendők javították a szolgálaton belül a gazdasági kérdések iránti fogékonyságot. A külképviseleteknek fontos feladatuk volt mennél több gazdasági természetű értesülés beszerzése és Budapestre továbbítása. 1937 elején a követségek feladatul kapták, hogy az illető országban lévő kereskedelmi kamarák angol, német, francia vagy olasz nyelven megjelent kiadványait juttassák haza.48 1927 óta a külképviseleteknek éves összefoglaló gazdasági jelentéseket kellett készíteniük. A követségek gazdaság- politikai tevékenysége megerősödésének jeleként lehet feltehetőleg értelmezni, hogy 1937-től az ilyen jelentéseket (a konzulátusok segítségével) a követségeknek kellett elkészíteniük, ellenben a konzuli hivatalok azontúl mentesültek az ilyen kötelezettség alól. Egyidejűleg a Dísz téren a korábbinál nagyobb követelményeket támasztottak a jelentésekkel szemben. Kifejeződésre jutott ez a beszámolók szerkezetének megszabásában is. A három főrészre tagolandó jelentések elején az illető országban a tárgyévben foganatosított fontosabb kereskedelem- és pénzügypolitikai intézkedésekről, az esetleges alapvető változtatásokról kellett képet alkotni. A második főrészben minden olyan mozzanatról számot kellett adni, ami az illető állam és Magyarország közötti gazdasági kapcsolatok alakulása szempontjából lényeges volt. (Itt kellett az esetleges magyar diaszpóra helyzetét is megvilágítani.) Végül a harmadik fejezetnek az volt a célja, hogy bemutassa az illető állam általános gazdasági és pénzügyi helyzetét érzékeltető adatokat.49 A Külügyminisztérium ekkortájt is őrzi azt a kialakult gyakorlatot, hogy minden külkapcsolatnak ő az egyetlen, legfőbb kéviselője, ami ugyanakkor korántsem jelentette azt, hogy a külpolitikai kérdéseken túl más ügyekben a tartalmi döntést magának követelte volna. A Dísz téren messzemenően tiszteletben tartották a szaktárcák — a Belügyminisztérium, Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Kereskedelemügyi Minisztérium, Földművelésügyi Minisztérium stb. — álláspontját; feladatukat a koordinációban, a kialakult álláspont külföld felé való képviseletében látták. Például amikor 1936-ban a három esztendővel korábban létrejött Külkereskedelmi Hivatalt a Külügyminisztérium alá rendelték, akkor is fenntartották azt a korábbi rendeletet, amely e hivatal és a külképviseleti hatóságok kapcsolatát szabályozta. így az államközi megállapodások előkészítését e hivatal végezhette — akár a követségek minden közremű228 Külpolitika
