Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet folyóirata - 1995 (1. évfolyam)
1995 / 1. szám - MAGYAR KÜLPOLITIKA - Kovács László: Magyar külpolitika: törekvések és eredmények
Kovrícs László gyarország is ezek közé tartozik —, érezhető, hogy az amerikai külpolitika döntéselőkészítői és döntéshozói megkülönböztetett figyelmet fordítanak Oroszországra. Ez a két törekvés — a szövetségi viszony felé közelítő partnerség kiépítése Közép- Európa egyes országaival, valamint Oroszország érdekeinek figyelembe vétele — időnként keresztezi egymást. További bizonytalansági tényező az amerikai külpolitikában, hogy bizonyos ellentét alakult ki a demokratapárti kormányzat — a Fehér Ház és a külügyminisztérium —, valamint az immár republikánus többségű kongresszus között. Ez a körülmény nem csupán nehezebben kiszámíthatóvá teszi az amerikai külpolitikát, de korlátozza az Egyesült Államok egész külpolitikai aktivitását. Számolnunk kell azzal, hogy a jövő évi elnökválasztás közeledtével ez a folyamat tovább erősödhet. A magyar külpolitika mozgástere szempontjából ugyancsak fontos másik ország, Oroszország külpolitikáját nagymértékben befolyásolják a belső helyzet kedvezőtlen, illetve kiszámíthatatlan elemei. Nem javult számottevően a gazdaság helyzete, nem stabilizálódott a demokratikus intézményrendszer, nem jött létre áttekinthető pártstruktúra. Az oroszországi pártok elnevezése szinte semmit nem árul el politikájukról. Ezek a pártok nem helyezhetők be abba a három nagy irányzatba, amely általában a parlamentáris demokráciák pártstruktúráját jellemzi: a konzervatív-keresztény, a liberális és a szocialista, szociáldemokrata pártok sorába. Ezért is oly bizonytalan az év végén esedékes parlamenti választások, illetve a jövő évi elnökválasztás kimenetele, valamint ezek hatása az orosz bel- és külpolitikára. Megjelentek Oroszországban bizonyos elszakadási törekvések is — ennek drámai kifejeződése az orosz—csecsen konfliktus. Az viszont egyértelműen pozitív, hogy Csecsenföldön a válság a rendezés irányába halad. A rendezés megóvhatja Oroszországot attól, hogy elszigetelődjön a világban és megóvhatja a világot is egy ilyesfajta elszigetelődés következményeitől. Egy elszigetelt Oroszország ugyanis sokkal negatívabb szerepet játszhat a nemzetközi szintéren, mint egy olyan Oroszország, amely részese az együttműködésnek. A csecsen válság rendezésében elért előrehaladás azért is fontos, mert precedens értékű. Moszkva először járult hozzá ahhoz, hogy egy nemzetközi szervezet közvetítsen egy olyan válságban, amely alkotmányjogi szempontból valóban belső ügy, hiszen Csecsenföld az orosz alkotmány értelmében az Orosz Föderáció része. Oroszország mégis hozzájárult az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet képviselőinek jelenlétéhez, ahhoz, hogy az EBESZ égisze alatt kezdődjenek tárgyalások a válság rendezéséről, s számít a szervezet szerepvállalására a későbbiekben is. Ezek után meglehetősen nehéz lesz bármely EBESZ tagállam számára, hogy hasonló válság esetén a szervezet szerepvállalását a beliigyekbe való beavatkozásra hivatkozva visszautasítsa. A külpolitikát is meghatározó belső viszonyok alakulása azért is fontos, mert az utóbbi időben érezhetően felerősödtek az orosz külpolitika ambíciói. Érzékelhető a nagyobb szerepvállalási igény, mindenekelőtt az úgynevezett közelkülföld, az egykori Szovjetunió utódállamai irányában. 4 Külpolitika